Biblia egy év alatt.

A 216. napon a szenvedés mélységéről és a megváltás ígéretéről elmélkedünk. Ézsaiás 53-54 feltárja a szenvedő Szolgát és Isten vigasztalását népe számára. Ezékiel 14-15 figyelmeztetéseket tartalmaz az engedetlenségről és az ítéletről. A Példabeszédek 12:25-28 útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan birkózzunk meg a szorongással, hogyan tervezzünk bölcsen és bízzunk Isten irányításában.

Fejezet 53

1. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki elõtt nyilvánult meg?

2. Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.

3. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elõl iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.

4. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentõl) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.

5. Igen, a mi bûneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az õ sebei szereztek nekünk gyógyulást.

6. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az õ vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

7. Megkínozták, s õ alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója elõtt, õ sem nyitotta ki a száját.

8. Erõszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törõdik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élõk földjébõl, és bûneink miatt halállal sújtották.

9. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.

10. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelõ áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata.

11. "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.

12. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevõk közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bûnösökért."

Fejezet 54

1. Zengj éneket, te meddõ, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van - mondja az Úr.

2. Tedd tágassá sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran. Hosszabbítsd meg a köteleket, és erõsítsd meg a szegeket,

3. mert kiterjedsz jobbra és balra. Nemzetséged hatalmába keríti a nemzeteket, és benépesíti az elhagyott városokat.

4. Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sõt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé.

5. Mert maga Teremtõd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.

6. Igen, mint egy elhagyott és bánkódó lelkû asszonyt, visszahív az Úr. Mert eltaszíthatja-e valaki ifjúkori feleségét? Istened mondja ezt.

7. Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak.

8. Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem elõled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.

9. Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.

10. Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.

11. Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett, s akinek nincs vigasztalása! Nézd, köveidet ólomporba foglalom, és zafírokra alapítalak.

12. Rubinból csinálok neked bástyákat, kristályból kapukat és drágakövekbõl falakat.

13. Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek.

14. Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitõl félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád.

15. Ha valaki megtámad, abban nem lesz részem, s aki megtámad, az elvész miattad.

16. Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tûzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelõt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi.

17. Egy fegyver sem arat sikert, amelyet ellened kovácsoltak, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a gyõzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.

Fejezet 14

1. Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém.

2. Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám:

3. Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bûnbe viszi õket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek?

4. Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bûnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére,

5. hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tõlem.

6. Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektõl.

7. Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tõlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bûnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek.

8. Az ilyen embernek ellene fordulok, intõ példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népembõl, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

9. Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek körébõl.

10. Majd viselik bûnük terhét, aki kérdez, a saját bûnét, s a próféta is a maga bûnét.

11. Így Izrael háza nem távolodik el többé tõlem, és nem szennyezi be magát többé bûneivel. Õk a népem lesznek, én meg az Istenük leszek - mondja az Úr, az Isten.

12. Az Úr szózatot intézett hozzám:

13. Emberfia, ha egy ország hûtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot,

14. ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg - mondja az Úr.

15. Ha vadállatokat szabadítanék az országra, és elnéptelenedne s pusztasággá válna, úgyhogy senki sem merne rajta a vadállatok miatt átmenni,

16. ha ebben az országban ott volna ez a három férfi - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg, az ország pedig elpusztulna.

17. Ha kardot szabadítanék erre az országra és azt mondanám: a kard járja be ezt az országot, és kipusztítanék benne embert és állatot,

18. ha ez a három ember ott volna ebben az országban - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg.

19. Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ki ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot,

20. ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal.

21. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Ha elküldöm Jeruzsálem ellen négy félelmetes büntetésemet, a kardot, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist, hogy irtsanak ki belõle embert és állatot,

22. egy maradék túléli ezt, s kivezetik fiaikat és lányaikat. Ezek elmennek majd hozzátok, hogy lássátok útjaikat és tetteiket, és megvigasztalódjatok a csapások miatt, amikkel Jeruzsálemet sújtottam, s azok miatt, amiket ellene tettem.

23. Ezek majd megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok útjaikat és tetteiket, és belátjátok, hogy nem hiába tettem, amiket ellene tettem - mondja az Úr, az Isten.

Fejezet 15

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, mennyivel különb a szõlõtõke fája, mint a többi fa ága az erdõben?

3. Vesznek-e belõle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belõle? Készítenek-e belõle karót, hogy bármit is rá akasszanak?

4. Nézd, a tûzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tûz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják?

5. Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tûz belekapott és megemésztette.

6. Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdõ fái közül a szõlõvesszõt tûzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is.

7. Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tûzbõl, de a tûz megemészti õket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat.

8. Az országot pusztasággá teszem, mert hûtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten.

25. A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja.

26. Aki jóbarátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.

27. Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek.

28. Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.