Fejezet 6
1. Az Úr szózatot intézett hozzám:
2. Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük!
3. Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat.
4. Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledõlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem,
5. s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét.
6. Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledõlnek és mûveitek semmivé válnak.
7. Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
8. De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam õket a népek közé.
9. Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják õket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tõlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.
10. Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat.
11. Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el!
12. Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat.
13. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedõ halmon, minden hegy tetején, minden zöldellõ fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.
14. Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Fejezet 7
1. Az Úr szózatot intézett hozzám:
2. Emberfia, így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére.
3. Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tõled minden szégyenletes tettedet.
4. Szemem nem tekint rád irgalommal, s nem könyörülök meg rajtad, hanem felelõssé teszlek útjaidért, és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
5. Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapás csapást ér.
6. Közeledik a vég, közeledik a vég számodra, nézd, már itt is van.
7. Te leszel soron, aki az országban lakol. Elérkezik az idõ; nézd, elközeleg a nap, s zûrzavar támad, és nem lesz többé öröm a hegyeken.
8. Most rövidesen kiárasztom rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat. Útjaid szerint ítélkezem fölötted, és számon kérem minden szégyenletes tettedet.
9. Szemem nem tekint rád irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem tõled útjaidat és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok.
10. Itt a nap, lám, elérkezik! Sorra kerülsz, a csapás készen vár rád, a gõg eluralkodott.
11. Az erõszak már fölemelkedett, hogy a gonoszság vesszejévé váljék...
12. Eljön az idõ, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör.
13. Az eladó nem találja meg, amit eladott, még ha életben is marad, mert a látomás, mely minden gazdagságra szól, visszavonhatatlan, s aki bûnben él, nem kap többé erõre.
14. Fújjátok meg a harsonát, minden készen áll, és senki sem indul harcba, mert haragom mindenkire rátör.
15. Kívül kard, belül pestis és éhínség. Aki a mezõn lesz, az kard élén hull el, aki a városban lesz, az éhínségben és pestisben pusztul el.
16. Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bûne miatt.
17. Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz.
18. Zsákruhába öltöznek, és félelem fogja el õket. Minden arc szégyentõl ég, s minden fej kopasz lesz.
19. Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bûnbe vitték õket.
20. Díszes ékszereiket kevélységre használták: belõlük készítették szégyenletes képeiket, bálványaikat. Ezért iszonyattá teszem õket a számukra.
21. Idegeneknek adom zsákmányul, s a föld istentelenjeinek prédául, azok majd meggyalázzák õket.
22. Elfordulok tõlük, és meggyalázzák kincsesházamat, fosztogatók hatolnak be és meggyalázzák.
23. Készíts magadnak láncot, mert az ország tele van vérengzéssel, és a város tele van erõszakossággal.
24. Elõvezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gõgjét, és meggyalázzák szentélyeiket.
25. Rettegés szállja meg õket, keresik a békét, de nem találják.
26. Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak.
27. A király gyászolni fog, a fejedelmet szomorúság keríti hatalmába, az ország népének megbénul a keze. Tetteik szerint bánok velük, ítéleteik szerint ítélkezem fölöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
