Biblia egy év alatt.

A 191. napon Júda királyságának tragikus végét követjük nyomon. A 2Királyok 25. és a 2Krónikák 36. fejezete Jeruzsálem pusztulásáról és a babiloni száműzetés kezdetéről számol be, bemutatva az Istentől való elfordulás következményeit. A Példabeszédek 9:1-6 gyakorlati bölcsességre vezet be minket, arra ösztönözve az olvasót, hogy törekedjen a megértésre és a tisztánlátásra még a megpróbáltatások idején is.

1. Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, õ maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré.

2. S a város ostrom alatt állt egészen Cidkija király 11. évéig.

3. A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének.

4. Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levõ kapun, jóllehet a kaldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt.

5. De a kaldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek.

6. Megragadták a királyt és Babilon királya elé vitték. Az ítélet tartott fölötte.

7. Fiait Cidkija szeme láttára lemészároltatta, magát Cidkiját pedig megvakíttatta, majd láncra verve Babilonba hurcolta.

8. Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testõrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe.

9. Fölgyújtotta az Úr templomát, valamint a királyi palotát és az összes házat Jeruzsálemben.

10. A kaldeusok csapatai, amelyek a testõrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat.

11. A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testõrség parancsnoka.

12. Hanem a föld népébõl hagyott ott a testõrség parancsnoka szõlõmûvesnek és földmûvesnek.

13. Az Úr templomának bronzoszlopait, az üstlábakat és a bronzmedencét összetörték a kaldeusok az Úr templomában, s a bronzot elvitték Bábelbe.

14. Az üstöket, lapátokat, késeket, tálakat, s az összes bronzeszközt, amivel a szolgálatot ellátták, szintúgy elvitték.

15. A színaranyból vagy színezüstbõl való füstölõket és hintõket is elvitte a testõrség parancsnoka.

16. A két oszlop, a medence és az üstlábak, amelyeket Salamon az Úr temploma számára csináltatott - ezeknek a súlyát nem lehet megbecsülni;

17. 18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfõ volt rajta; az oszlopfõ magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfõt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is...

18. A testõrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja fõpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három õrét.

19. A városból egy tisztségviselõt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetébõl, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népébõl, akit a városban találtak.

20. Nebuzaradan, a testõrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte õket, Riblába.

21. Bábel királya aztán kivégeztette õket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából.

22. Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta õket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került.

23. Amikor a csapatok vezérei és emberei meghallották, hogy Bábel királya Gedalját föléjük rendelte, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig: Netanja fia, Izmael, Kareach fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja Netofából és Maachati fia, Jaasanja, embereikkel együtt.

24. Gedalja esküvel ígérte nekik és embereiknek: "Nem kell félnetek a kaldeusoktól, maradjatok földeteken, s legyetek Babilon királyának alattvalói. Aztán jól megy majd sorotok!"

25. De a hetedik hónapban megérkezett a királyi családból Elisama unokája, Netanja fia, Izmael tíz férfival, és megölték Gedalját, valamint a Micpában levõ zsidókat és kaldeusokat.

26. Erre az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetõivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól.

27. Júda királya, Joachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Joachinnak, és kiengedte a börtönbõl.

28. Barátságosan beszélt vele, s elõbbre ültette, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Bábelban.

29. Letehette rabruháját és vele étkezhetett, amíg csak élt.

30. Gondoskodtak megélhetésérõl állandóan, napról napra, amíg csak élt.

1. Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává.

2. Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.

3. Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálembõl, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki.

4. Aztán testvérét, Eljakimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte.

5. Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az õ Istenének szemében.

6. Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta.

7. A templomi fölszerelésekbõl is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el.

8. Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne, ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király.

9. Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében.

10. Esztendõ fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette.

11. Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

12. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az õ Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta elõtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá.

13. Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez.

14. Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hûtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig õ tett szentté Jeruzsálemben.

15. Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét.

16. De õk kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.

17. Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket.

18. A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a fõemberek kincseit mind Bábelbe vitette.

19. A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították.

20. Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság.

21. Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendõ.

22. Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának elsõ esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következõ felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is:

23. "Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Õ parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvõ Jeruzsálemben. Aki közületek az õ népéhez tartozik, azzal legyen vele az õ Istene és térjen haza!"

1. Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.

2. Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette.

3. Kiküldte szolgálóit és kihirdettea város magasabb pontjain:

4. "Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!"Az értetleneknek meg ezt mondja:

5. "Gyertek, egyetek a kenyerembõl, igyatok a borból, amelyet kevertem!

6. Éltek, csak hagyjatok fel a dõreséggelés járjatok az értelem útjain!"