Biblia egy év alatt.

A 182. napon Júda pályáját tanulmányoztuk Áház uralkodása alatt a 2Királyok 16. fejezetében, amelyet politikai szövetségek és kockázatos szerencsejátékok jellemeztek. Mikeás 1-4 az ítélet és a remény üzenetét közvetíti, az igazságtalanságra figyelmeztet, és helyreállítást ígér. A 139. zsoltár Isten mindentudását és állandó jelenlétét magasztalja, emlékeztetve minket arra, hogy semmi sem kerülheti el a figyelmét.

1. Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya.

2. Acház húszéves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyénvaló az Úrnak, Istenének a szemében, mint atyja, Dávid tette,

3. hanem Izrael királyainak útján járt. Sõt, tûzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elûzött Izrael fiai elõl.

4. Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellõ fa alatt.

5. Abban az idõben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erõsek a harchoz.

6. [Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiûzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.]

7. Ekkor Acház követeket küldött Asszíria királyához, Tiglatpilezerhez. Ezt üzente neki: "Szolgád és fiad vagyok. Vonulj fel, és szabadíts ki Arám királya kezébõl és Izrael királya kezébõl, akik ellenem támadtak!"

8. Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának.

9. Asszíria királya a kedve szerint járt el. Így Asszíria királya Damaszkusz ellen vonult, elfoglalta, lakóit fogolyként Kirbe hurcolta, Recint pedig megölte.

10. Acház elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával, Tiglatpilezerrel. Amikor meglátta Damaszkuszban az oltárt, Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzával együtt.

11. Urija pap tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielõtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból.

12. Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá.

13. Elégette égõáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét.

14. Az Úr elõtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elõl a helyérõl, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel.

15. Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: "A nagy oltáron égesd el a reggeli égõáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égõ- és ételáldozatát, végül az egész nép égõáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égõáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom."

16. Urija pontosan a király parancsa szerint járt el.

17. Akkor Acház király szétszedette az üstlábakat s párkányait, az üstöket pedig kiemelte belõlük. A bronzmedencét is leszedette az ökrökrõl, amelyek alatta álltak, és kõtalapzatra állította.

18. Ugyanígy a trónt is eltávolította, amelyet a templom elé építettek, meg a külsõ királyi bejáratot is, Asszíria királya kedvéért.

19. Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.

20. Akkor Acház megtért atyáihoz, és atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Hiszkija lett helyette a király.

Fejezet 1

1. Az Úr szava, amelyet a moréseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamariáról és Jeruzsálemrõl.

2. Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az õ szent templomában.

3. Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár.

4. Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tûzben, mint a lejtõn a víz.

5. Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamaria? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem?

6. "Szamariát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szõlõvel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait.

7. Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták õket össze, legyen belõlük újra a paráznaság jutalma."

8. Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak.

9. Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.

10. Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket... Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában!

11. Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették.

12. Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jõ az Úrtól Jeruzsálem kapuján?

13. Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdõdött Sion leányának bûne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.]

14. Ajándékot kell majd adnod Móreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait.

15. Rád tör még a rabló, Maresa lakója! ...Adullámig jut el Izrael dicsõsége.

16. Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyû, mert fogságba viszik majd õket, messzi földre.

Fejezet 2

1. Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvõhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van.

2. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.

3. Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melybõl nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fõvel, mert gonosz idõ lesz ez.

4. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: "Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak."

5. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérõzsinórral kimérni az Úr közösségében.

6. Azt mondogatják: "Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat.

7. Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott õ tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az õ népe, Izrael iránt?"

8. Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élõkre a háború borzalmait szabadítjátok.

9. Népem asszonyait kiûzítek meghitt otthonukból; a csecsemõket megfosztjátok dicsõségemtõl mindörökre.

10. "Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!" Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek.

11. Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: "Borról és italról jövendölök neked", akkor ennek a népnek az volna a prófétája.

12. Bizony, összegyûjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyûjtöm Izrael maradékát. Egybegyûjtöm õket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezõk ölén, és nem kell félniük senkitõl.

13. Elindul az élükön a vezérük, elõttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; elõttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!

Fejezet 3

1. Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot?

2. Mégis gyûlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek.

3. Amikor majd felfalják népem maradékát, bõrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,

4. akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De õ nem hallgatja meg õket; elrejti majd elõlük arcát abban az idõben a bûnök miatt, amelyeket elkövettek.

5. Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: "Béke!" De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene.

6. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul.

7. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendõmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentõl üzenet.

8. Engem azonban erõ tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob elõtt vétkét, Izrael elõtt gonoszságát.

9. Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok!

10. Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont, és gonoszságból Jeruzsálemet!

11. Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: "Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!"

12. Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templom hegye erdõ borította magaslattá.

Fejezet 4

1. A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek,

2. sok nemzet tódul oda. "Gyertek - mondják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az õ ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálembõl az Úr szava."

3. Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.

4. Szõlõje tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.

5. Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.

6. Azon a napon - mondja az Úr - összegyûjtöm majd a sántákat, egybegyûjtöm a számûzötteket és akiket megbüntettem.

7. A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.

8. Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

9. Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?

10. Gyötrõdj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezõn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezébõl.

11. Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: "Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!"

12. Õk azonban nem ismerik az Úrnak terveit; szándékát nem is sejtik: hogy úgy gyûjtötte õket össze, mint a kévéket a szérûn.

13. Rajta, Sion leánya, csépeld! Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom, és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.

14. Most aztán légy erõs, Erõd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszõvel verték arcul Izrael bíráját.

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,

2. tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messzirõl,

3. látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos elõtted.

4. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.

5. Elölrõl és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.

6. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

7. Hová futhatnék lelked elõl? Hová menekülhetnék színed elõl?

8. Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

9. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,

10. ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.

11. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:

12. neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.

13. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szõtted a testem.

14. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden mûved. Lelkem ismered a legmélyéig,

15. létem soha nem volt rejtve elõtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,

16. szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta õket. Meghatároztad napjaimat, mielõtt még egy is megjelent belõlük.

17. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

18. Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

19. Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.

20. Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat õrültségnek veszik.

21. Ne gyûlöljem, Uram, aki téged gyûlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?

22. Igen, égõ gyûlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.

23. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!

24. Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!