Biblia egy év alatt.

A 179. napon a 2Királyok 11-12. fejezetei Joás uralkodását mutatják be, beleértve a templom helyreállítását és az isteni útmutatást. Az Ámosz 4-6. fejezetei elítélik Izrael gondatlanságát és igazságtalanságát, gondolkodásra és az engedelmességhez való visszatérésre szólítanak fel. A 122. zsoltár arra hív minket, hogy ünnepeljük Jeruzsálemet, emlékezve a béke és Isten jelenlétének fontosságára népe között.

Fejezet 11

1. Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta.

2. Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elõl, nehogy megölje.

3. Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot.

4. A hetedik esztendõben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testõrök parancsnokait, és maga elé rendelte õket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette õket. Azután megmutatta a király fiát,

5. majd ezt az utasítást adta nekik: "Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az õrséget,

6. aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek õrséget tartani,

8. ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkõzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!"

9. A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton õrségre mentek, azokat is, akik szombaton õrségbõl jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.

10. A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak.

11. Azután a testõrök felsorakoztak - a kezükben fegyver! - a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot.

12. Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: "Éljen a király!"

13. Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába.

14. Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király elõtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Árulás, árulás!"

15. Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: "Vezessétek ki az elõudvarból! Aki követi, kard által vesszen!" A pap ugyanis azt mondta: "Az Úr templomában nem szabad megölni."

16. Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.

17. Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is.

18. Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár elõtt megölték. A pap ekkor õrséget állított az Úr templomához,

19. a századosokat, a kariakat, a testõröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testõrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.

20. Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.

Fejezet 12

1. Joás hétesztendõs volt, amikor király lett.

2. Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt.

3. Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal.

4. De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

5. Joás megparancsolta a papoknak: "Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz,

6. a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerõseitõl, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül."

7. De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon.

8. Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: "Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerõseitektõl, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására."

9. A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptõl, de a templomot sem javíttatták ki.

10. Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkõ mellett. Ebbe kellett a küszöböt õrzõ papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek.

11. Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták.

12. Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építõket,

13. kõmûveseket és kõfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belõle.

14. Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzbõl ezüsttálakat, -késeket, -hintõket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára.

15. Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát.

16. De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek.

17. Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelõ áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták.

18. Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul,

19. Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az õ elõdei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól.

20. Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.

21. Szolgái fölkeltek, összeesküvést szõttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban...

22. Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.

Fejezet 4

1. Halljátok a szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok; ti, akik a gyöngét elnyomjátok, a szegényt eltiporjátok; ti, akik így szóltok férjetekhez: "Hozzál, hadd igyunk!"

2. Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal.

3. Bárhol mentek majd ki a repedésen, a Hermon felé üldöznek benneteket - mondja az Úr.

4. Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bûnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket.

5. Égessétek el a dicsõítõ áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai - mondja az Úr.

6. Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszûke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.

7. Megvontam tõletek az esõt aratás elõtt három hónapra: az egyik városra küldtem esõt, a másikra nem küldtem esõt. Az egyik föld megázott, a másik föld pedig, amelyre nem esett esõ, kiszáradt.

8. Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.

9. Tûzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szõleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.

10. Pestist bocsátottam rátok, úgy, mint Egyiptomra, ifjaitokat megöltem karddal, zsákmányul estek lovaitok, táboraitok bûze orrotokba szállt, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.

11. Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tûzbõl kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.

12. Ezért bánok így veled, Izrael! Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!

13. Mert õ alkotta a hegyeket, s õ teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Õ teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az õ neve.

Fejezet 5

1. Halljátok ezt a szózatot, ezt a siratóéneket, amelyet rólatok mondok, Izrael háza!

2. Elbukott, többé nem kel föl Izrael szûz leánya. Elterült a földjén, nincs, aki fölemelje.

3. Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött.

4. Így szól az Úr Izrael házához: Keressetek, és élni fogtok!

5. Bételt ne keressétek, és Gilgálba ne lépjetek be, Beer-Sebába se járjatok, mert Gilgált fogságba viszik, és Bétel semmivé lesz.

6. Keressétek az Urat, és élni fogtok, nehogy elpusztítsa József házát, mint a tûz, megeméssze Bételt, és senki sem tudja eloltani.

7. Jaj azoknak, akik a jogot ürömre fordítják, és földre tiporják az igazságosságot!

8. Õ alkotta a Fiastyúkot és az Oriont, hajnalra fordítja a sötétséget, a nappalt meg éjszakára változtatja. Õ hívja elõ a tenger vizét és kiönti a föld színére: az Úr az õ neve.

9. Az erõdre õ hoz pusztulást, a fellegvárra megsemmisülést.

10. Akik gyûlölik azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki kimondja az igazságot.

11. Mivel a gyöngét eltiporjátok, és a gabona vámját elveszitek tõle, hiába építettétek a kõházakat, nem fogtok bennük lakni; hiába ültettetek nemes szõlõt, nem fogjátok inni a borát.

12. Mert tudom, hogy vétkeitek milyen számosak, bûneitek milyen súlyosak: ellenségei vagytok az igaznak, elfogadjátok a megvesztegetést, és a kapuban elnyomjátok az igazat.

13. Ezért a mai idõkben csöndben marad az okos ember, mert gonosz idõ ez!

14. A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok.

15. Gyûlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának.

16. Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Úr: Siralom hallik a tereken, minden utcában jajgatnak: Jaj, jaj! Gyászolni hívják a földmûvest, siránkozni a siratókat.

17. Minden szõlõskertben siralom hallik, mert átvonulok rajtad - mondja az Úr.

18. Jaj azoknak, akik az Úr napja után vágyakoznak! Mi lesz számotokra az Úr napja? Sötétség, nem fényesség!

19. Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elõl menekülve medvére bukkan útjában; vagy házába érve a falnak dõl, és megmarja a kígyó.

20. Valóban, sötétség az Úr napja, nem világosság, homály, amelyen nem süt át a nap.

21. Megvetem, gyûlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.

22. Amikor áldozatot mutattok be ételáldozataitokat nem szívlelhetem, hizlalt állataitokat látni sem szeretem.

23. Vigyétek elõlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom!

24. Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság.

25. Hoztatok-e nekem étel- és véresáldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?

26. Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Keván csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak,

27. mert számûzlek benneteket, túl Damaszkuszon - mondja az Úr - a Seregek Ura az õ neve.

Fejezet 6

1. Jaj Sionban a gondtalanul élõknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az elsõ nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.

2. Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?

3. Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erõszak uralmát!

4. Elefántcsont ágyban alusznak, fekvõhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreibõl.

5. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;

6. korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.

7. Ezért, lám, most a számûzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélõk tobzódása.

8. Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gõgjét utálom, palotáit gyûlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.

9. Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!

10. Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!"

11. Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.

12. Vágtáznak-e a lovak a kõsziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?

13. Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erõnkbõl foglaltuk el Karnajimot?"

14. Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.

1. (Zarándokének - Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!

2. Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!

3. Jeruzsálem, te nagyszerûen épült, megerõsített és (fallal) körülzárt város!

4. Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsõítsék az Úr nevét.

5. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.

6. Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged!

7. Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban!

8. Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke!

9. Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!