A 115. napon Dávidnak lehetősége nyílik szembeszállni Saullal, de az 1Sámuel 24. fejezetében az irgalmasságot választja, bízva Isten igazságosságában. Az 57. zsoltár ezt az isteni védelembe vetett bizalmat visszhangozza, emlékeztetve minket arra, hogy minden megpróbáltatásban az Úrnál keressünk menedéket.
1. Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát.
2. Amikor Saul visszatért a filiszteusok elûzése után, jelentették neki: "Dávid most Engedi pusztájában van."
3. Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelbõl válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdõ keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit.
4. Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak.
5. Dávid emberei így szóltak hozzá: "Lám, ez az a nap, amelyrõl azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz." Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntösérõl egy bojtot.
6. Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntösérõl a bojtot.
7. Azt mondta embereinek: "Az Úr õrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje."
8. És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján.
9. Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: "Uram királyom!" Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát.
10. Aztán így szólt Dávid Saulhoz: "Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török?
11. Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje.
12. S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödrõl a bojtot s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz.
13. Az Úr legyen a bíró közted és köztem, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de kezem ne nyúljon hozzád!
14. [Ahogy az õsi mondás mondja: A gonosztól gonoszság származik, de kezem ne nyúljon hozzád.]
15. Ki ellen vonult ide Izrael királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egy bolhát?
16. Nos, az Úr legyen a bíró, és ítéljen köztem és közted! Vizsgálja ki és védelmezze ügyemet, szolgáltasson nekem igazságot és szabadítson ki kezedbõl!"
17. Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni.
18. Aztán ezt mondta Dávidnak: "Te jobb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én meg rosszat tettem veled.
19. S ma megtetézted azt a jót, amit tettél velem, mert az Úr kezedbe adott, mégsem öltél meg.
20. Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem!
21. Nézd, tudom jól, hogy uralomra jutsz és kezedben megszilárdul a királyság Izraelben.
22. Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából."
23. Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre.
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
1. (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elõl barlangba menekült.)
2. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
3. Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
4. Küldjön segítséget az égbõl és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözõimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hûségét.
5. Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
6. Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!
7. Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
8. A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
9. Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
10. A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
11. Mert irgalmad az égig felér, hûséged eléri a felhõket.
12. Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
"A maior caridade é aquela que arranca as pessoas vencidas pelo demônio, a fim de ganhá-las para Cristo." São Padre Pio de Pietrelcina
