Cântico dos Cânticos, 6

1. – Para onde foi o teu amado, ó tu, a mais bela das mulheres? Para onde se retirou o teu amado? Nós o buscaremos contigo.*

1. Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!

2. – O meu bem-amado desceu ao seu jardim, aos canteiros perfumados; para apascentar em meu jardim, e colher lírios.

2. Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

3. Eu sou do meu amado e meu amado é meu. Ele apascenta entre os lírios.

3. Én a kedvesemé vagyok, s õ az enyém - a liliomok között legeltet.

4. – És formosa, amada minha, como Tirsa, graciosa como Jerusalém, temível como um exército em ordem de batalha.*

4. Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!

5. Desvia de mim os teus olhos, porque eles me fascinam. Teus cabelos são como um rebanho de cabras descendo impetuosamente pelas encostas de Galaad.*

5. Fordítsd el tõlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérõl.

6. Teus dentes são como um rebanho de ovelhas que sobem do banho; cada uma leva dois (cordeirinhos) gêmeos, e nenhuma delas é estéril.

6. A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.

7. Tua face é como um pedaço de romã debaixo do teu véu.

7. A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.

8. Há sessenta rainhas, oitenta concubinas, e inumeráveis jovens mulheres;*

8. Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].

9. uma, porém, é a minha pomba, uma só a minha perfeita; ela é a única de sua mãe, a predileta daquela que a deu à luz. Ao vê-la, as donzelas proclamam-na bem-aventurada, rainhas e concubinas a louvam.

9. De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülõjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynõk s ágyasok ünneplik.

10. Quem é esta que surge como a aurora, bela como a lua, brilhante como o sol, temível como um exército em ordem de batalha?

10. Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?

11. Eu desci ao jardim das nogueiras para ver a nova vegetação dos vales, e para ver se a vinha crescia e se as romãzeiras estavam em flor.

11. A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szõlõk, s virágba borultak-e a gránátalmafák.

12. Eu não o sabia; minha alma colocou-me nos carros de Aminadab.*

12. És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.