Biblia egy év alatt.

A kilencvenhatodik napon az 1Sámuel 1-2 felidézi Sámuel csodálatos születését és Anna imáját, amelyben hitet és hálát fejeznek ki Isten iránt. A 149. zsoltár az Úr imádatában való dicséretre és örömre buzdít, magasztalva az igazságosságot és a győzelmet, amelyet népének ad.

Fejezet 1

1. Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyérõl. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia.

2. Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke.

3. Ez az ember minden esztendõben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.]

4. Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad,

5. Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddõvé tette.

6. Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddõvé tette a méhét.

7. Így ment ez évrõl évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit.

8. Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: "Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?"

9. Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál.

10. (Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.

11. Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét."

12. Így imádkozott az Úr elõtt. Éli közben figyelte a száját.

13. Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte,

14. ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!"

15. De Hanna ezt válaszolta: "Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr elõtt.

16. Ne tartsd szolgálódat semmirekellõnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig."

17. Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél."

18. Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelõtt.

19. Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr elõtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla.

20. Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, "mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki."

21. Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát,

22. Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: "Elõször elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe elõtt és maradjon ott örökre."

23. Férje, Elkana ezt felelte neki: "Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!" Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

24. Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlõ borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.

25. Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította:

26. "Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz.

27. Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam.

28. Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak." És ott leborultak az Úr elõtt.

Fejezet 2

1. Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erõvel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek.

2. Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.

3. Ne szaporítsátok, gõgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet.

4. A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erõvel övezi.

5. Elszegõdnek kenyérért a jóllakottak, az éhezõk meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddõ, a sokgyermekes anya meg elhervad.

6. Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.

7. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel.

8. Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennybõl a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, õ helyezte rájuk a világot.

9. A hûségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem gyõzhet a maga erejébõl].

10. Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét."

11. Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat.

12. De Éli fiai semmirekellõ emberek voltak, sem az Úrral nem törõdtek,

13. sem azzal, hogy a néptõl mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még fõtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva,

14. belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment.

15. Sõt, még mielõtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: "Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tõled fõtt húst, csak nyerset."

16. S ha ez az ember azt felelte: "Elõbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz", akkor azt válaszolta: "Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erõszakkal."

17. Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe elõtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették.

18. A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat.

19. Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendõrõl esztendõre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni.

20. Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettõl az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba.

21. Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe elõtt nõtt fel.

22. Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felõle, mit mûveltek fiai egész Izraellel,

23. ezt mondta nekik: "Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptõl?

24. Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók...

25. Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?" De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja õket.

26. A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek elõtt.

27. Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában?

28. És Izrael minden törzse közül kiválasztottam õket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem elõtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égõáldozatát is.

29. Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem elõtt, a legjobb részeket?

30. Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem elõtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tõlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri.

31. Eljön az idõ, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban.

32. Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú.

33. S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén.

34. Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.

35. Hûséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe elõtt fog majd járni.

36. Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul elõtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tõle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem."

1. (Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!

2. Izrael örüljön Teremtõjének, Sion gyermekei Királyuknak!

3. Dicsõítsétek nevét körtánccal, játsszatok elõtte dobon és hárfán!

4. Mert az Úr kedvét leli népében, gyõzelemmel koszorúzza a megalázottakat.

5. Akik hûek, vigadjanak dicsõségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!

6. Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélû kard a kezükben,

7. hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;

8. hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;

9. hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsõség ez minden szentjének!