Fejezet 33
1. Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között.
2. A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel.
3. Õ maga elõre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez.
4. Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt.
5. Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat."
6. Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak.
7. Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elõ Józseffel, és meghajtotta magát.
8. Erre õ megkérdezte: "Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?" "Kegyelmet akartam találni uram színe elõtt" - válaszolta.
9. Ézsau ezt mondta: "Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied."
10. De Jákob ellenkezett: "Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed elõtt, akkor fogadd el az ajándékot kezembõl. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem.
11. Fogadd el tehát az üdvözlõ ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta.
12. Aztán így szólt: "Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek."
13. De õ ezt válaszolta neki: "Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerõltetjük õket, az egész nyáj tönkremegy.
14. Uram azért csak menjen szolgája elõtt, én pedig lassan tovább vonulok az elõttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe."
15. Ézsau azt felelte: "Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérõül." "Minek az?" - kérdezte. "Csak találjak kegyelmet uram szemében!"
16. Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe,
17. Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak.
18. Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik.
19. A város elõtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól.
20. Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Fejezet 34
1. Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait.
2. Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erõszakot követett el rajta.
3. A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele.
4. Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: "Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen."
5. Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezõn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
6. Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele.
7. Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezõrõl és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy õ Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
8. Hámor így szólt hozzájuk: "Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz.
9. Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat,
10. s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll elõttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta."
11. Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: "Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tõlem, megadom.
12. Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám."
13. Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.
14. "Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít.
15. Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek.
16. Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.
17. De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk."
18. Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának.
19. A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye.
20. Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz:
21. "Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az õ lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk.
22. De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy õk is körül vannak metélve.
23. Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak."
24. Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
25. A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit;
26. Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak.
27. Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat.
28. Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezõn volt.
29. Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt.
30. Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyûlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták elõtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyõznek, és elpusztítanak családommal együtt."
31. De õk így feleltek: "Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnõvel?"
