Fejezet 7
1. Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
2. Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
3. Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
4. A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
5. Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
6. Mert olyan a balga nevetése, mint az égõ tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
7. Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.
8. Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketûrõ, mint a kevély.
9. Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel.
10. Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idõk jobban voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.
11. Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot.
12. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
13. Nézd az Isten mûvét: ki tudja kiegyenesíteni, amit õ görbévé tett?
14. Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.
15. Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek.
16. Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad?
17. Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna idõnap elõtt meghalni?
18. Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedbõl. Igen, aki Istent féli, mind a kettõt végbeviszi.
19. A bölcsesség nagyobb erõt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban.
20. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék.
21. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád.
22. Mert hisz - ezt magad is tudod - te is sokszor átkoztál másokat.
23. Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem elõtt tartva. Így szóltam magamban: "Szeretnék szert tenni a bölcsességre!" De távol maradt tõlem.
24. Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
25. Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora õrültség a balgaság.
26. S úgy találtam, hogy a halálnál is keserûbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tõle, de a bûnöst megfogja.
27. Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem.
28. Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
29. Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.
Fejezet 8
1. Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát.
2. Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt!
3. Ne siess elhagyni Õt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen õ azt teheti, amit akar.
4. Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: "Mit csinálsz?"
5. Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az idõt és az ítéletet.
6. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély.
7. Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná elõre megmondani, hogy mi lesz.
8. Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltetõ lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetõit.
9. Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
10. Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyrõl, hogy megtiszteljék õket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
11. Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntetõ ítélet, az embereknek nõ a bátorságuk a gonosztettre.
12. Hisz a bûnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tõle.
13. A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentõl.
14. De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!
15. Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
16. Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,
17. akkor láttam: minden az Isten mûve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.
Fejezet 9
1. Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyûlöletet nem ismeri,
2. mindkettõ hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bûnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstõl.
3. Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élõk számára, aztán a holtak számára.
4. Igen, míg valaki az élõk közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élõ kutya, mint a holt oroszlán.
5. Az élõk ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak.
6. Szeretetük, gyûlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
7. Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvûen a borodat! Mert kezdettõl fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.
8. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedrõl ne hiányozzék az olaj!
9. Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életbõl, és az, amiért fáradozol a nap alatt.
10. Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.
11. Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak gyõznek a futásban és nem a hõsök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértõké a kegy. Sokkal inkább az idõ és a sors éri utol õket mind.
12. Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tõrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad.
13. Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem:
14. Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostrommûveket állított föl ellene.
15. Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényrõl.
16. Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erõ, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára.
17. A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai elõbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.
18. Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat.
