Biblia egy év alatt.

A kilencvennyolcadik napon az 1Sámuel 6-8. fejezetei a szövetség ládájának megérkezését és Sámuel Izrael feletti vezetésének kihívásait mutatják be. A 86. zsoltár arra emlékeztet minket, hogy alázattal forduljunk Istenhez, bízva irgalmában és örökkévaló szeretetében a nehézségek közepette.

Fejezet 6

1. Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.

2. Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendõmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."

3. Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."

4. Erre megkérdezték: "Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?" Ezt felelték: "A filiszteusok vezérei számának megfelelõen öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt.

5. Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze.

6. Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték õket, úgyhogy elvonulhattak?

7. Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.

8. Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.

9. Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."

10. Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták õket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban.

11. Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak.

12. A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivõ útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bõgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték õket.

13. Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.

14. Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kõ. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égõáldozatul.

15. A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levõ ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kõre állították. Bet-Semes lakói meg égõáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak.

16. Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba.

17. Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.

18. Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerõsített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kõ, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén.

19. Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette õket.

20. Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe elõtt álljon? Kihez menjen tovább tõlünk?"

21. Hírvivõket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: "A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!"

Fejezet 7

1. Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának õrévé.

2. Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idõ telt el: húsz esztendõ, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott.

3. Akkor Sámuel Izrael egész háza elõtt kijelentette: "Ha szívetek mélyébõl az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökbõl, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezébõl."

4. Izrael fiai tehát eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak.

5. Akkor Sámuel elrendelte: "Egész Izrael gyûljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!"

6. Amikor összegyûltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában.

7. Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyûltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el õket a filiszteusoktól.

8. Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: "Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezébõl!"

9. Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égõáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.

10. Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól.

11. Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözõbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték õket.

12. Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-Ha-Ezernek. Közben azt mondta: "Eddig segített bennünket az Úr!"

13. Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra.

14. Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezébõl. Izrael és az amoriták közt is béke volt.

15. Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött.

16. Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek.

17. Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.

Fejezet 8

1. Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá.

2. Az idõsebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt.

3. De fiai nem az õ útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.

4. Ezért Izrael vénei összegyûltek, elmentek Sámuelhez Rámába,

5. és azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."

6. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel elõálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.

7. De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tõled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.

8. Amint velem bántak attól az idõtõl fogva, hogy kivezettem õket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.

9. Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd õket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."

10. Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tõle, mind, amit az Úr mondott:

11. "Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli õket - a szekerei elõtt kell majd futniuk;

12. megteszi õket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.

13. Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, fõzni és sütni.

14. Elveszi szántóföldeitekrõl, szõleitekbõl, az olajligeteitekbõl a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.

15. Tizedet vet ki szántóitokra, szõleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselõinek adja fizetségül.

16. Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja õket.

17. Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.

18. S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon."

19. De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk.

20. Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, õ álljon az élünkön és vezesse harcainkat."

21. Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult.

22. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába."

1. (Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény.

2. Õrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik.

3. Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok.

4. Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem.

5. Hiszen te jóságos és elnézõ vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak.

6. Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgõ szavamra!

7. Hozzád kiáltok a szorongatás napján s tudom, hogy meghallgatsz.

8. Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket mûveltél.

9. Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsõíti a neved, Uram!

10. Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten.

11. Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet!

12. Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsõítem nevedet mindörökké.

13. Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál vermébõl.

14. Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel.

15. Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hûségben.

16. Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erõt szolgádnak, segíts szolgálód fián!

17. Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyûlölõim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.