Biblia egy év alatt.

A Jelenések könyve 363. napján a 15-17. fejezetek Isten népének végső ítéleteit és végleges megváltását mutatják be. A Zsidókhoz írt levél 5-8. fejezetei mélyebben belemerülnek Krisztus papságába, mint tökéletes közbenjáróba. A Példabeszédek 31:23-25 ​​​​magasztalja a bölcsek erényét, erejét és méltóságát, emlékeztetve minket a bátorság és a céltudatosság fontosságára.

Fejezet 15

1. Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végsõ csapás volt rájuk bízva - ezzel lesz teljessé az Isten haragja.

2. Tûzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyõzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája.

3. Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya.

4. Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsõítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed elõtt. mert ítéleteid kinyilvánultak."

5. Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma.

6. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv.

7. A négy közül az egyik élõlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élõ Isten haragjával voltak tele.

8. A templom megtelt Isten dicsõségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.

Fejezet 16

1. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"

2. Az elsõ elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása elõtt leborultak.

3. A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élõlény elpusztult.

4. A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.

5. Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!

6. Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"

7. Hallottam, hogy az oltár felõl egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."

8. A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tûzzel gyötörje.

9. Az emberek kínlódtak a nagy hõségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak elõtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.

10. Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,

11. s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.

12. A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.

13. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ.

14. Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára.

15. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

16. Összegyûjtötték õket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.

17. A hetedik a levegõbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"

18. Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.

19. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.

20. Minden sziget eltûnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.

21. Az égbõl mázsás szemekben jégesõ zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.

Fejezet 17

1. Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnõ ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül.

2. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától."

3. Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt.

4. Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg.

5. Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja."

6. Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétõl. A látomáson nagyon elámultam.

7. Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.

8. A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységbõl, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétõl fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.

9. Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is.

10. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása.

11. A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan.

12. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára.

13. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak.

14. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyõzi õket, mert õ az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hûségesek."

15. Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnõ ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti.

16. A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyûlölik a kéjnõt, kifosztják és levetkõztetik, a húsán rágódnak, és tûzön megégetik.

17. Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértõn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai.

18. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."

Fejezet 5

1. Mert minden fõpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bûnökért,

2. mint olyan valaki, aki megértõ tud lenni a tudatlanok és a tévelygõk iránt, hiszen õrá is gyöngeség nehezedik.

3. Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia.

4. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.

5. Így Krisztus sem önmagát emelte fõpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek."

6. Másutt meg ezt mondja: "Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."

7. Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.

8. Annak ellenére, hogy õ volt a Fiú, a szenvedésbõl engedelmességet tanult.

9. Mûve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,

10. mert az Isten õt hirdette ki fõpapnak, Melkizedek rendje szerint.

11. Errõl még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.

12. Ha az idõt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.

13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.

14. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelõ érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

Fejezet 6

1. Ezért mellõzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvetõ igazságokat: a holt cselekedetekbõl való megtérést, az Istenbe vetett hitet,

2. a keresztségrõl, a kézföltételrõl, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletrõl szóló tanítás megalapozását.

3. Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.

4. Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,

5. felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendõ élet erõit,

6. aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bûnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot ûz belõle.

7. A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esõt és jó termést hoz mûvelõjének, az Isten áldásában részesül.

8. De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.

9. Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.

10. Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekrõl, amelyet az õ nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

11. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék.

12. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketûrésben az ígéret örökösei lettek.

13. Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett,

14. ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.

15. Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.

16. Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget.

17. Ezért amikor Isten az ígéret örökösei elõtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet.

18. Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erõs támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az elõttünk levõ reményt megragadjuk.

19. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér,

20. ahová elsõnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való fõpap.

Fejezet 7

1. Ez a Melkizedek - Sálem királya és a fölséges Isten papja - eléje ment a királyok legyõzése után hazatérõ Ábrahámnak, és megáldotta.

2. Ábrahám tizedet adott neki mindenbõl. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.

3. Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.

4. Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek õsatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából.

5. Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptõl, vagyis testvéreiktõl, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek.

6. Õ viszont, aki nem az õ nemzetségükbõl származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.

7. Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.

8. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akirõl tanúsítják, hogy él.

9. Sõt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,

10. hiszen jelen volt õse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.

11. Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más fõpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségébõl?

12. A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.

13. Akirõl ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsbõl való, amelybõl senki sem szolgált az oltárnál.

14. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzsébõl származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.

15. Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl,

16. aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejébõl.

17. A tanúság ugyanis így szólt róla: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."

18. Ám ezzel a korábbi törvény megszûnt mint hatástalan és erõtlen,

19. a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak elõkészítõje volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.

20. Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.

21. Amazok eskü nélkül lettek pappá, õ azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.

22. Ennek megfelelõen Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.

23. Azonkívül õk nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg.

24. Õ viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.

25. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.

26. Ilyen fõpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bûnösöktõl elkülönített, aki fölségesebb az egeknél.

27. Õ nem szorul rá, mint a többi fõpap, hogy naponként elõször a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bûneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.

28. A törvény tehát gyarló embereket rendelt fõpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.

Fejezet 8

1. A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan fõpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,

2. mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.

3. Minden fõpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának.

4. Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.

5. Ezek azonban csak a mennyei szentély elõképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelõen, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: "Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!"

6. Õ annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendû, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítõje.

7. Ha ugyanis az elsõ (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.

8. Így feddte meg õket ugyanis: Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával.

9. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem õket Egyiptom földjérõl. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törõdöm velük - mondja az Úr. -

10. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és õk a népem lesznek.

11. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtõl a legnagyobbig.

12. Irgalmas leszek bûneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.

13. Ha tehát itt új szövetségrõl beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszûnéshez.

23. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.

24. Ingeket is készít és eladja õket, öveket is árul a kereskedõnek.

25. Az erõ érzete veszi körül, vidáman néz a jövendõ elé.