Biblia egy év alatt.

A 348. napon Pál apostol Apostolok Cselekedetei 27. fejezetében leírt útját követjük, viharokkal és megpróbáltatásokkal néz szembe. Az Efézus 4-6 útmutatást ad az egységről, a keresztényi viselkedésről és a kapcsolatokról, míg a Példabeszédek 29:22-24 az önuralomról, a türelemről és az okosságról tanít minket a mindennapi életben.

1. Amikor meghozták a döntést, hogy hajón Itáliába visznek minket, Pált több más fogollyal együtt átadták az Auguszta zászlóalj Juliusz nevû századosának.

2. Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötõk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott.

3. Másnap Szidónba érkeztünk. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy meglátogassa barátait, és hogy azok gondoskodjanak róla.

4. Innét továbbindultunk, és az ellenszél miatt Ciprus alatt hajóztunk,

5. majd a kilikiai és a pamfiliai tengeren át a liciai Mirába érkeztünk.

6. A százados talált ott egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, arra szállított át minket.

7. Hajónk napokon át lassan haladt, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidoszig. A szél miatt nem lehetett kikötni, ezért Szalmóne-foknál Kréta alá hajóztunk.

8. Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk a partnál elhaladni, végül a Jókikötõnek nevezett helyhez értünk. Ehhez közel esik Laszája városa.

9. Az idõ igen eljárt, a hajózás már nem volt biztonságos, hisz már a böjt ideje is elmúlt. Pál figyelmeztette õket, így szólva:

10. "Emberek, úgy látom, hogy a hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem az életünkre is veszélyessé kezd válni."

11. A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajótulajdonosban, mint Pál szavaiban.

12. A kikötõ nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség abban állapodott meg, hogy elhajóznak onnét, és ha csak lehetséges, egy krétai kikötõbe, Fõnixbe futnak be, és ott töltik a telet. Ez a kikötõ védelmet nyújt a délnyugati és az északnyugati szél ellen.

13. Gyenge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett. Felvonták hát a vitorlát, és Kréta partjai mentén továbbindultak.

14. Hanem nemsokára lecsapott ránk a sziget felõl az északkeletinek nevezett forgószél.

15. Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket.

16. Amikor egy Klaudának nevezett kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentõcsónakot.

17. Miután mégis fölhúzták, védõintézkedést tettek, s körülkötözték a hajót. Féltek, hogy a Szirtisznek ütõdnek, lebocsátották a lassítót, s így sodródtak tovább.

18. A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt,

19. harmadnap pedig (a hajósok) saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését.

20. Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk.

21. Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor elõállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt.

22. De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár.

23. Az éjszaka megjelent elõttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.

24. Azt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.

25. Bízzatok hát, emberek! Én hiszek az Istennek, hogy valóra válik, amit hírül kaptam.

26. Ki kell vetõdnünk valamilyen szigetre!"

27. Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk.

28. Mérõónt bocsátottak le, s húsz ölet mértek. Kisvártatva ismét lebocsátották a mérõónt, s most tizenötöt mutatott.

29. Féltek, hogy sziklazátonyba ütközünk, lebocsátottak hát négy vasmacskát a hajó faráról, s alig várták, hogy megvirradjon.

30. Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentõcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát.

31. Pál odaszólt a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg."

32. Erre a katonák elvágták a mentõcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék.

33. Amikor virradni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot: "Ma már tizennegyedik napja, hogy nem ettetek, s nem vettetek magatokhoz semmit.

34. Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg."

35. Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni.

36. Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt.

37. A hajón összesen kétszázhetvenhatan voltunk.

38. Amikor már jóllaktunk, úgy könnyítettek a hajón, hogy a búzát a tengerbe vetették.

39. Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót.

40. A vasmacskákat eloldották, és hagyták a tengerbe veszni. Egyszersmind a kormányrudak köteleit is meglazították, aztán felvonták a szél irányában az orrvitorlát, s a part felé igyekeztek.

41. Amikor egy földnyelvhez jutottunk, ráfuttatták a hajót. A hajó orra befúródott, és mozdulatlan maradt, de a hajó fara a nagy hullámveréstõl kezdett szétesni.

42. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy a foglyokat megölik, nehogy partra úszva elmeneküljenek.

43. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Elrendelte, hogy elõször azok ugorjanak ki, akik tudnak úszni, s igyekezzenek kiúszni a partra.

44. A többieket úgy vitték ki deszkákon vagy hajóroncsokon. Így mindenki épségben kijutott a partra.

Fejezet 4

1. Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok,

2. teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.

3. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.

4. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.

5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.

6. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.

7. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.

8. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.

9. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy elõbb le is szállt a lenti földi tájakra?

10. Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.

11. Õ némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett,

12. hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét,

13. amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

14. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztõ emberi tanítás és a tévedésbe ejtõ álnokság minden szele magával sodor.

15. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fõvel: Krisztussal.

16. Õ az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

17. Azt mondom tehát, sõt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

18. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettõl tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye.

19. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot ûznek.

20. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól,

21. ha valóban õrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.

22. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztõ kívánság romlásba dönt.

23. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s

24. öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

25. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki õszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

26. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.

27. Ne adjatok teret a sátánnak.

28. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen mibõl adnia a szûkölködõknek is.

29. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

30. Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.

31. Legyen távol tõletek minden keserûség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.

32. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Fejezet 5

1. Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az õ követõi és

2. éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.

3. Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.

4. Ocsmány, léha vagy kétértelmû szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.

5. Legyetek meggyõzõdve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.

6. Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.

7. Tehát ne vállaljatok velük közösséget.

8. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai.

9. A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

10. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.

11. Ne legyen részetek a sötétség meddõ tetteiben, inkább ítéljétek el õket.

12. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.

13. Mindarra, amit elítéltek, fény derül,

14. s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.

15. Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.

16. Használjátok fel az idõt, mert rossz napok járnak.

17. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.

18. Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.

19. Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívbõl az Úrnak.

20. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

21. Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletbõl.

22. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,

23. mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének õ a megváltója.

24. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.

25. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,

26. hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.

27. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplõ, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplõtelen.

28. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.

29. A saját testét senki sem gyûlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.

30. Mert tagjai vagyunk testének.

31. "Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettõ egy test lesz."

32. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

33. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Fejezet 6

1. Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

2. Ez az elsõ, ígérettel egybekötött parancs: "Tiszteld apádat és anyádat,

3. hogy boldog és hosszú életû légy a földön."

4. Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek õket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.

5. Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félõ tisztelettel és egyszerû szívvel, akárcsak Krisztusnak.

6. Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát.

7. Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok, nem embereknek.

8. Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, akár szolga, akár szabad ember, jutalomban részesíti az Úr.

9. Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetõzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

10. Végül: erõsödjetek meg az Úrban, az õ mindenható erejébõl.

11. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok.

12. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

13. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyõzve megtarthassátok állásaitokat.

14. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját,

15. sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.

16. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.

17. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.

18. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért

19. és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.

20. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem.

21. S hogy ti is halljatok felõlem és dolgaim felõl, Tichikusz, az Úrban szeretett testvérem és munkatársam mindent elmond majd nektek.

22. Épp azért küldtem el oda, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztalja szíveteket.

23. A testvéreknek békesség és hitbõl jövõ szeretet az Atyaistentõl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!

24. Kegyelem legyen mindazokkal, akik nem lankadó szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust!

22. Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejû meg halmozza a vétket.

23. Az embert a gõgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri.

24. A tolvajjal osztozó gyûlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést.