Fejezet 16
1. Mit sem érõ utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellõk.
2. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.
3. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.
4. Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.
5. Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:
6. Az istentelenek hadába mart a tûz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.
7. Nem tûrte el a régmúlt idõk gigászait, akiket hûtlenségbe vitt az erejük.
8. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.
9. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bûnéért elûztek birtokából.
10. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.
11. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bûnhõdnék. Nála az irgalom és nála a harag, õ bocsát meg és õ árasztja ki haragját.
12. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.
13. Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.
14. Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
17. Ne mondd: "Elrejtõzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törõdik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?"
18. Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.
19. A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.
20. De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?
21. Maga a vihar is láthatatlan marad, mûvei nagy része titokban megy végbe.
22. "Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja õket? - Messze a szövetség."
23. Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
24. Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.
25. Megfontoltan adom elõ a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel elõtted.
26. Amikor az Isten mûveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettõl kitûzte,
27. egyszer s mindenkorra elrendezte õket, a kezdet kezdetétõl a távoli jövõig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el mûködésük közben.
28. Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.
29. Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.
30. Színét sok élõvel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.
Fejezet 17
1. Az embert is földbõl teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.
2. Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette.
3. Felruházta õket saját erejével, saját képmására teremtette õket.
4. Minden élõ elõtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.
6. Õ alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.
7. Eltöltötte õket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.
8. Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik mûvei nagyságát.
10. Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék mûvei nagyságát.
11. Megajándékozta õket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
12. Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.
13. Látták a szemükkel fényes dicsõségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját.
14. "Kerüljetek - így szólt - minden gonoszságot", és rendet teremtett ember s ember között.
15. Az útjaik mindig elõtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elõl.
17. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.
19. Világosak, mint a nap, elõtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.
20. Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bûnük az Úr elõtt.
22. Mint a pecsétgyûrût, õrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.
23. Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek.
24. A bûnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.
25. Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bûnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg.
26. Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyûlölj mindenféle utálatos dolgot.
27. Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élõk helyett, kik zengik dicséretét?
28. Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.
29. Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!
30. Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan.
31. Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol.
32. Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.
Fejezet 18
1. Aki öröktõl él, az teremtett mindent,
2. csak az Úr bizonyul igaznak.
4. Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas mûveinek a mélyére hatolni?
5. Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni?
6. Nem lehet belõlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni.
7. Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
8. Mi is hát az ember és mi az õ haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz?
9. Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
10. Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten.
11. Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja õket.
12. Elõre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük.
13. Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
14. Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
15. Fiam, jótettedhez ne fûzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet.
16. Nem szünteti-e meg a harmat a hõséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.
17. Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettõvel szolgál.
18. A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
19. Mielõtt beszélnél, készülj rá elõ, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.
20. Az ítélet elõtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján.
21. Mielõtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bûnös vagy, mutatsd ki: meg akarsz térni.
22. Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj.
23. Készülj fel, mielõtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti.
24. Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát.
25. A bõségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.
26. Reggeltõl estéig elillan az idõ, s elrohan minden az Úr színe elõtt.
27. A bölcs ember mindenben óvatos, a bûntõl bûnös idõkben is óvakodik.
28. Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak.
29. Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csakúgy ontja a találó mondásokat.
30. A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtõl.
31. Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged gyõzelmi ünnepet ül.
32. Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba.
33. Kölcsönbõl rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.
