Biblia egy év alatt.

A 279. napon Nehémiás 11. fejezete a jeruzsálemi nép megszervezéséről és letelepedéséről szól. Eszter könyve 9-11. fejezete Eszter győzelméről és Izrael ellenségeitől való megmeneküléséről számol be. A Példabeszédek 21:17-20 emlékeztet minket a szorgalom, a mértékletesség értékére, valamint az élet minden területén körültekintő és bölcs életmód fontosságára.

1. A nép vezetõi Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízbõl egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban.

2. A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le.

3. Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.

4. Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalalel fia Perec fiai közül;

5. Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kolhozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia.

6. Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki.

7. Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia;

8. testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki.

9. Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója.

10. A papok közül Jojakim fia, Jedaja,

11. (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója;

12. a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jeroham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amszi fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkija fia;

13. a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia;

14. a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk.

15. A leviták közül: Semaja, Hassubnak a fia, (aki) Azzikam fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia;

16. a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külsõ ügyeit intézték.

17. Mattanja, Mikának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia - õ vezette imádság közben a dicsõítõ énekeket, továbbá Babukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia.

18. A szent városban élõ leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy.

19. A kapuõrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál õrséget álltak: százhetvenkettõ.

20. Izraelbõl a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán,

21. A templomszolgák az Ófelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója.

22. A levitáknak Jeruzsálemben Uzzi volt a felügyelõjük, Baninak a fia, (aki) Hasabja fia volt, az Mattanja fia, az meg Mika fia Aszaf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában.

23. Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát.

24. Mesezabeel fia, Petahja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közé tartozott.

25. a határaikban szétszórt tanyákon. Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben,

26. Jesuában, Moladában, Bet-Peletben,

27. Haszar-Sualban, Beersebában és a hozzá tartozó helységekben,

28. Ciklágban, Mechonában, és a hozzá tartozó helységekben,

29. Ain-Rimmonban, Szoreában, Jarnutban,

30. Zanoachban, Adullamban és falvaiban, Lachisban és vidékén, Azekában és a hozzá tartozó helységekben. Tehát Beersebától a Hinnom völgyéig telepedtek le.

31. Benjamin fiai Gebában, Mikmaszban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben,

32. Anatótban, Nobban, Ananjában,

33. Hacorban, Rámában, Gittajimban,

34. Hadidban, Szehoimban, Neballatban,

35. Lodban és Onoban, valamint a Kézmûvesek völgyében laktak.

36. Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.

Fejezet 9

1. A tizenkettedik hónapban - ez Ádár hónapja -, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyõzhetik õket, s épp az ellenkezõje történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket.

2. Achasvéros király minden tartományában összegyûltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tõlük való félelem hatalmába kerített minden népet.

3. A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselõk támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben.

4. Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert.

5. A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették õket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak.

6. Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók.

7. Parsandatát, Dalfont, Aszpatát,

8. Poratát, Adalját, Aridatát,

9. Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának,

10. a zsidók üldözõjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.

11. A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is.

12. Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: "A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit mûvelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem."

13. Eszter így szólt: "Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élõ zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára."

14. A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották.

15. A Szuzában lakó zsidók összegyûltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.

16. A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyûlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.

17. Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm- és ünnepnapként ülték meg.

18. A Szuzában élõ zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyûltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá.

19. A vidéken és a meg nem erõsített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.

20. Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt.

21. Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját,

22. mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktõl, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek.

23. A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelõtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik:

24. "Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözõje vesztükre tört a zsidóknak, s "purt", azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.

25. Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, õellene fordult: akasztófára került fiaival együtt.

26. Ezért nevezik ezeket a napokat "purim"-nak a "pur" szó alapján." Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak,

27. a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évrõl évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz.

28. Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékrõl nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szûnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében.

29. Eszter királyné, Abichajil lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek.

30. Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élõ zsidóknak, a béke és a hûség szavaival,

31. hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott idõben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte õket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást.

32. Eszter parancsa megerõsítette a purim-elõírásokat, és könyvbe írták õket.

Fejezet 10

1. Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.

2. Minden nagy tette és vitézsége, valamint annak leírása, hogyan magasztalta fel, s tüntette ki Mardokeust - ez mind meg van írva a méd és a perzsa királyok könyvében.

3. Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia.

17. A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat.

18. Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló.

19. Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölõdik.

20. A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli.