Biblia egy év alatt.

A 250. napon Jeremiás 39-40 Jeruzsálem bukását és a vezetés átadását meséli el, elmélkedve a hűségről és az isteni ítéletről. Judit 10-11 azzal zárja bátor és vezető tetteit, hogy megvédi népét. A Példabeszédek 17:9-12 megbocsátásra, körültekintésre és igazságosságra tanít, megerősítve a bölcs cselekvés fontosságát minden helyzetben.

Fejezet 39

1. Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette.

2. Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán.

3. Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középsõ kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a fõparancsnok; Nebushazbán fõtiszt és Babilon királyának többi fõembere.

4. Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat.

5. De a káldeusok serege ûzõbe vette õket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévõ Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte.

6. A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezetõ emberét is halálra adta Babilon királya.

7. Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta.

8. A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait.

9. Nebuzaradán meg, a testõrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézmûveseket.

10. A szegény köznépbõl némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradán, a testõrség parancsnoka, sõt szõlõket és szántóföldeket adott nekik.

11. Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradánnak, a testõrség parancsnokának:

12. Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja.

13. Erre [Nebuzaradán, a testõrség parancsnoka] Nebushazbán fõtiszt, Nergalszárecer fõparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött

14. és embereket küldtek, és elhozatták Jeremiást az õrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.

15. Amikor Jeremiás még az õrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá:

16. Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára,

17. megmentelek téged azon a napon - mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktõl félsz.

18. Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem - mondja az Úr.

Fejezet 40

1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradán, a testõrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektõl, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálembõl és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni.

2. Akkor a testõrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: "Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra,

3. és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog.

4. Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévõ láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, elõtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz.

5. Vagy menj vissza Gedaljához, Safan fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!" A testõrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta.

6. Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.

7. Amikor a sereg fõtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az õ gondjára bízta a férfiakat, nõket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba,

8. elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következõk: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia.

9. Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia - szavát esküvel megerõsítve - így beszélt hozzájuk és embereikhez: "Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz.

10. Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövõ káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szõlõt, gyûjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok."

11. Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élõ júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük,

12. ezek a júdaiak is mind elõjöttek azokról a helyekrõl, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bõven szüreteltek bort, és sok termést gyûjtöttek be.

13. Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi fõtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába,

14. és így szóltak hozzá: "Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?" De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik.

15. Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: "Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg õ téged? Hiszen így a köréd gyûlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?"

16. De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: "Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felõl mondasz."

Fejezet 10

1. Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte,

2. fölkelt a földrõl, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni.

3. Itt levetette a vezeklõruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt.

4. Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyûrûit, fülönfüggõit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta.

5. Adott szolgálójának egy tömlõ bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztbõl készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki.

6. Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt.

7. Amikor meglátták Juditot - arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg -, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:

8. "Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsõségére és Jeruzsálem felmagasztalására!"

9. Judit leborult az Isten elõtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal õröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.

10. Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyrõl és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.

11. Amint egyenesen mentek elõre a völgyben, asszír elõörsökkel találkoztak.

12. Ezek elfogták és megkérdezték tõle: "Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?" Így válaszolt: "A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok õket.

13. Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen elõrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élõ lelket is elveszítene."

14. Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá:

15. "Életedet mentetted meg, hogy megelõzted õket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe.

16. Ha színe elõtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!"

17. Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették.

18. Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra elõtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették.

19. Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: "Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet."

20. Akkor kijött Holofernesz õrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba.

21. Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött.

22. Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának elõterébe. Ezüstlámpákat tartottak elõtte.

23. Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult elõtte a földre, de a szolgák fölemelték.

Fejezet 11

1. Holofernesz így szólt hozzá: "Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának.

2. Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Õk akarták így!

3. Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk... De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következõkön is életben maradsz.

4. Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!"

5. Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed elõtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak.

6. Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával.

7. Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élõt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mezõ vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek.

8. Hallottunk bölcsességedrõl és szellemed leleményességérõl. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos.

9. Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál.

10. Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.

11. De most - nehogy elûzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, õket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette õket a bûn. Ám amikor csak bûnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját.

12. Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg.

13. Elhatározták, hogy megeszik a gabona elsõ termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe elõtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem.

14. Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a fõtanácstól.

15. De amikor az engedélyrõl értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre.

16. Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a mûvet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi.

17. Szolgálód ugyanis istenfélõ asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket.

18. Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked.

19. Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd õket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderrõl elõérzetem volt, elõre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam."

20. Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak:

21. "A föld egyik szélétõl a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni."

22. Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elõl ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár.

23. Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet."

9. Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.

10. Az okosnak többet használ egyetlen intõ szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.

11. A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivõt küldenek hozzá.

12. Inkább kölykétõl megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham.