Biblia egy év alatt.

A 160. napon, Márk 13-14. fejezetei Jézusnak a végidőkről, jelekről és figyelmeztetésekről szóló próféciáit mutatják be, majd a szenvedéséhez vezető eseményeket. A 68. zsoltár megerősíti az isteni védelmet és győzelmet, arra buzdítva minket, hogy minden körülmények között teljes mértékben bízzunk az Úrban.

Fejezet 13

1. Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!"

2. Jézus így felelt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kõ kövön, mindent lerombolnak."

3. Amikor az Olajfák-hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték:

4. "Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz elõtte a jel?"

5. Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!

6. Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek.

7. Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget.

8. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.

9. Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek elõttük rólam.

10. Elõbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.

11. Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek.

12. Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák.

13. A nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.

14. Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.

15. Aki a tetõn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról.

16. Aki a mezõn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.

17. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

18. Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

19. Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek.

20. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élõlény sem. De a választottak kedvéért, akiket õ választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.

21. Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! - ne higgyétek.

22. Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat mûvelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.

23. Vigyázzatok, mindent elõre megmondtam nektek.

24. Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot,

25. a csillagok lehullanak az égrõl, és a mindenséget összetartó erõk megrendülnek.

26. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhõkön, hatalommal és dicsõséggel.

27. Szétküldi angyalait, és összegyûjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétõl az ég határáig.

28. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

29. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban.

30. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.

31. Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.

32. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sõt még a Fiú sem, csak az Atya.

33. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ.

34. Éppen úgy, mint az idegenbe készülõ ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon.

35. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel.

36. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!

37. Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

Fejezet 14

1. Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe elõtt a fõpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.

2. Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"

3. Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.

4. Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni?

5. Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak.

6. Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!

7. Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.

8. Azt tette, ami telt tõle. Elõre megkente testemet a temetésre.

9. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az õ tettérõl is megemlékeznek."

10. Iskarióti Júdás, egy a tizenkettõ közül elment a fõpaphoz, hogy elárulja.

11. Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvezõ alkalmat, hogy a kezükre adhassa.

12. A kovásztalan kenyér elsõ napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az elõkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"

13. Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivõ emberrel. Szegõdjetek a nyomába,

14. aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?

15. Õ majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."

16. A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

17. Amikor beesteledett, odament a tizenkettõvel.

18. Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem."

19. Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?"

20. Így válaszolt: "Tizenkettõtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.

21. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."

22. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."

23. Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belõle.

24. Õ pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.

25. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szõlõ termésébõl addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."

26. Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.

27. Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.

28. De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába."

29. Péter erõsködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem."

30. Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielõtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz."

31. Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

32. Odaértek a Getszemáni nevû majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom."

33. Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrõdni.

34. Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!"

35. Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.

36. "Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tõlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"

37. Visszament hozzájuk, de alva találta õket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."

39. Megint elvonult és elõbbi szavait ismételve imádkozott.

40. Visszatérve újra alva találta õket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.

41. Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek?

42. Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bûnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"

43. Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettõ közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a fõpapok, írástudók és vének küldtek ki.

44. Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, õ az. Fogjátok el és vezessétek el biztos õrizet alatt!"

45. Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta.

46. Erre rátették kezüket és elfogták.

47. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a fõpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.

48. Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.

49. Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."

50. Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.

51. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,

52. otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.

53. Jézust a fõpaphoz kísérték. Itt gyûltek össze a fõpapok, vének és írástudók.

54. Péter messzirõl követte, egészen be a fõpap udvarába. Ott az õrség tagjaival együtt leült és melegedett a tûznél.

55. A fõpapok és az egész fõtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

56. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.

57. Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:

58. "Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása."

59. De vallomásuk így sem vágott egybe.

60. Erre középre állt a fõpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?"

61. De õ hallgatott és nem felelt semmit. A fõpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?"

62. Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhõin."

63. A fõpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra?

64. Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra.

65. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az õrség tagjai is arcul verték.

66. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a fõpap egyik szolgálója.

67. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál."

68. De õ tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az elõcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.

69. A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való."

70. Õ megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."

71. Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akirõl beszéltek!"

72. A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielõtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)

2. Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elõl, akik gyûlölik.

3. Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tûznél, úgy semmisülnek meg a bûnösök Isten színe elõtt.

4. Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe elõtt, ujjonganak örömükben.

5. Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhõk fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe elõtt!

6. Az árvák atyja, özvegyek védelmezõje - ez az Isten szent hajlékában.

7. Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.

8. Istenünk, te néped elõtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál:

9. megremegett akkor a föld, Isten színe elõtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe elõtt.

10. Örökségednek bõ esõt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erõre kapattad.

11. Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek.

12. Az Úr üzenetet bíz a hírvivõkre: hatalmas sereget."

13. Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott.

14. Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellõ arany csillogott szárnyain.

15. "A Mindenható elûzött Ékszerük, mint hó a Calmonon.

16. Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs.

17. Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre.

18. Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe.

19. Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.

20. Áldott legyen az Úr mindennap, õ viseli terhünket.

21. Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.

22. Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bûnben élnek.

23. Így szól az Úr: "Lehozom õket Básánból, kihozom õket a tenger mélyébõl,

24. hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidbõl részüket."

25. Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe.

26. Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve.

27. "Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltõl származtok!"

28. Itt van Benjamin, a legfiatalabb - legelöl megy. Itt vannak Júda elõkelõi csapatostul. Zebulun elõkelõi, Naftali elõkelõi.

29. Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol!

30. Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot.

31. Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!

32. Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé,

33. föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak,

34. aki áthalad az egek egein, az õsrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét.

35. Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhõkben felragyog hatalma.

36. Félelmetes az Isten az õ szent helyén, Izrael Istene, õ ad népének erõt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!