Biblia egy év alatt.

A 155. napon Márk 3-4 Jézus csodáit, a bűn feletti hatalomról szóló tanítását és a Királyság példázatait emeli ki. A 20. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos Istenben bízni a küzdelem és a nehézségek idején, biztosítva a győzelmet és a védelmet azoknak, akik várják Őt.

Fejezet 3

1. Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezû ember.

2. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3. Felszólította a béna kezû embert: "Állj középre!"

4. Aztán megkérdezte õket: "Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" Hallgattak.

5. Erre keményszívûségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

7. Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából,

8. Jeruzsálembõl, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékérõl szintén nagy tömeg gyûlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe.

9. Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.

10. Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.

11. A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: "Te az Isten Fia vagy!"

12. De õ keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.

13. Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.

14. Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét.

15. Hatalmat adott nekik, hogy kiûzhessék az ördögöket.

16. Ezt a tizenkettõt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17. Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak,

18. Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont

19. és az iskarióti Júdást, aki késõbb elárulta.

20. Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyûlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük.

21. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.

22. A Jeruzsálembõl jött írástudók így nyilatkoztak róla: "Belzebul szállta meg" és: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével ûzi ki a gonosz lelkeket."

23. Ám õ összehívta õket, és mondott egy hasonlatot nekik: "Hogy ûzhetné ki sátán a sátánt?

24. Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn.

25. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.

26. Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul.

27. Senki sem törhet be az erõs ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak elõbb meg nem kötözi az erõs embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.

28. Bizony mondom nektek, hogy minden bûn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer.

29. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bûne örökre megmarad."

30. Mert ezt mondták róla: "Tisztátalan lélek van benne."

31. Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták.

32. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: "Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek."

33. Így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?"

34. Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülõkön, s csak ennyit mondott: "Ezek az én anyám és testvéreim!

35. Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nõvérem és anyám."

Fejezet 4

1. Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyûlt köré, ezért bárkába szállt, így õ a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.

2. Példabeszédekben tanította õket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:

3. "Halljátok! Íme, kiment a magvetõ vetni.

4. Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.

5. Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.

6. De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.

7. Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnõttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.

8. De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlõdött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.

9. Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!" - mondta.

10. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettõvel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.

11. Ezt felelte nekik: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,

12. hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."

13. Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?

14. A magvetõ a tanítást veti.

15. Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükbõl az elvetett igét.

16. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,

17. de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri õket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.

18. És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,

19. de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.

20. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.

21. Ezután így folytatta: "Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

22. Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

23. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"

24. Azután így szólt: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sõt adnak is hozzá.

25. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tõle."

26. Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.

27. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.

28. A föld magától terem, elõször szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.

29. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás."

30. Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?

31. Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.

32. De aztán, hogy elvetették, egyre nõ, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak."

33. Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.

34. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

35. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."

36. Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.

37. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Õ a bárka végében egy vánkoson aludt.

38. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?"

39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.

40. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"

41. Nagy félelem fogta el õket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)

2. A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!

3. Küldjön neked segítséget szentélyébõl és Sionból oltalmazzon téged!

4. Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves elõtte égõáldozatod!

5. Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet!

6. Akkor majd örülünk gyõzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!

7. Most már tudom: Az Úr gyõzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egébõl, gyõzelmes jobbjának erejében.

8. Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.

9. Õk összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.

10. Uram, adj gyõzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!