Biblia egy év alatt.

A 141. napon, a 2Sámuel 23. fejezetében Dávid király utolsó beszédeit és áldásait találjuk, amelyek megerősítik hitét és vezetői szerepét. A Krónikák 1. könyvének 28. fejezetében Dávid megszervezi a trónöröklést és utasításokat ad a templom építésére, kiemelve az Isten iránti engedelmesség fontosságát. A 42. zsoltár a lélek Isten utáni vágyakozását tükrözi, emlékeztetve minket arra, hogy a nehézségek idején is őrizzük meg reményünket.

1. Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Izáj fiának, Dávidnak a szavai, annak a férfinak a szavai, akit felmagasztaltak, Jákob Istene fölkentjéé, Izrael dalainak szerzõjéé;

2. Az Úr lelke szól általam, az õ szava van nyelvemen.

3. Beszélt Jákobnak Istene, Izrael sziklája mondta nekem. Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik,

4. az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhõtlen reggelen], és esõ után sarjadzásra készteti a földön a füvet.

5. Igen, házam szilárdan áll az Úr elõtt, hisz örök szövetséget kötött velem - minden tekintetben rendben és biztonságban van. Vagy nem õ sarjasztotta ki üdvösségemet és jólétemet?

6. Ám Belilál népe mindig olyan, mint a tüskebokor a pusztán, kézzel nem fogja meg az ember.

7. Csak vassal és lándzsával nyúl hozzá az ember és a tûzre veti.

8. Ez a nevük azoknak a hõsöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az elsõ. Egyszerre nyolcszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját.

9. Utána Dodo fia, Eleazár következett a három közül, az achochita. Õ volt Dávid mellett Pasz-Dammimban, amikor a filiszteusok ott összegyûltek, hogy megütközzenek, Izrael fiai visszahúzódtak elõlük,

10. õ azonban kitartott, és addig kaszabolta a filiszteusokat, míg a keze görcsöt nem kapott a kard markolatán. Így nagy gyõzelmet adott az Úr azon a napon. Akkor a sereg is visszatért, Eleazárral az élén, de csak azért, hogy zsákmányoljon.

11. Utána a hararita Samma következett, Elának a fia. Egyszer a filiszteusok Lechi közelében gyûltek össze. Volt ott egy darab föld, tele lencsével. Amikor az emberek megfutamodtak a filiszteusok elõl,

12. kiállt a szántóföld közepére, védelmezte, s megverte a filiszteusokat. Így az Úr nagy gyõzelmet szerzett.

13. Egyszer az aratás megkezdésekor a harmincból hárman elindultak és elmentek Dávidhoz Adullam várába. Egy csapat filiszteus táborozott Refaim völgyében.

14. Akkortájt Dávid a várban tartózkodott, a filiszteusok elõörsei meg Betlehemben voltak.

15. Dávid kifejezte kívánságát: "Ki hoz nekem vizet inni a Betlehem kapuja melletti forrásból?"

16. Erre õk hárman keresztülhatoltak a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levõ forrásból, aztán fogták és elvitték neki. De nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.

17. Közben azt mondta: "Õrizzen meg tõle az Úr, hogy olyat tegyek. Hiszen ez azoknak az embereknek a vére, akik életüket kockáztatva elmentek oda." Ezért nem akarta meginni. Ilyen tettet vitt végbe a három hõs.

18. Joáb testvére, Ceruja fia, Abisáj volt a harminc embernek a feje. Háromszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját,

19. és híresebb volt, mint a harminc ember, akiknek a parancsnokuk volt, de hárommal nem ért föl.

20. A Kabceelbõl való Jehojada fia, Benaja bátor, tettrekész ember volt. Mindkét moábita bajnokot legyõzte. Egyszer egy ciszternába is lemászott, és egy téli napon leütött benne egy oroszlánt.

21. Ugyanígy megölt egy egyiptomit is, egy óriási embert. Jóllehet az egyiptominak lándzsa volt a kezében, bottal támadt rá, kiragadta az egyiptomi kezébõl a lándzsát és a saját lándzsájával döfte le.

22. Ilyen tetteket vitt végbe Benaja, Jahojada fia, és hírnévre tett szert a harminc hõs körében.

23. Sõt, híresebb volt, mint a harminc, de a hárommal nem ért föl. Dávid testõrsége élére állította.

24. A harminc közé tartozott még Joáb testvére, Azahel. Aztán a betlehemi Dodo fia, Elchanan,

25. valamint Samma Harodból és Elika, szintén Harodból,

26. Helec Bet-Peletbõl és Ikkes fia, Ira Tekoából;

27. Abiezer Anatotból és Szibbechai Husából;

28. Calmon Achochból és Mahrai Netofából;

29. Heled, Baana fia, Netofából s Ribai fia, Ittai Benjamin földjérõl, Gibeából;

30. Benaja Pireatonból és Hiddai Gaas patakjai környékérõl;

31. Abibaal Bet-Arabából és Azmavet Bachurimból;

32. Eljachba Saalbonból és Jasen Gimzóból;

33. Samma fia, Jehonatan Hararból és Sarar fia, Achiam szintén Hararból;

34. Achaszbai fia, Elifelet Bet-Maachából és Achitofel fia, Eliam Gilóból;

35. Hecrai Kármelbõl és Paarai Arabból;

36. Natan fia, Jigeal Cobából és Bani Gádból;

37. az ammonita Celek és Joáb fegyverhordozója, Ceruja fia, Nacharai Beerotból,

38. Ira Jattirból és Gareb szintén Jattirból;

39. végül a hetita Urija. Összesen harmincheten.

1. Dávid összegyûjtötte Jeruzsálemben Izrael minden fõemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetõit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézõit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost.

2. Dávid felállt, és ezt mondta: "Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már elõkészítettem,

3. de Isten így szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel a harcok embere vagy és vért ontottál.

4. Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden idõkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává.

5. Összes fiaim közül - az Úr ugyanis sok fiút adott nekem - a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött.

6. Azt mondta nekem: Fiadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait fölépítenie. Kiválasztottam, hogy fiam legyen, én meg atyja leszek.

7. Királyságát mindenkorra megerõsítem, ha odaadóan megtartja parancsaimat és törvényeimet, úgy, mint a mai napon.

8. Most tehát egész Izrael elõtt, amely lát minket, Isten gyülekezete elõtt, Istenünk elõtt, aki hall minket, keressétek és tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek a parancsait, hogy birtokolhassátok ezt a szép országot, s azt örökségként mindörökre átadhassátok fiaitoknak.

9. Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tõle, elvet örökre.

10. Nos tehát, az Úr kiválasztott, hogy hajlékot, szentélyt építs neki. Légy állhatatos és készítsd el."

11. Ezután Dávid átadta fiának, Salamonnak az elõcsarnokoknak, az épületeknek, a kincstárnak, a felsõ termeknek, a belsõ termeknek és az engesztelõteremnek a tervét:

12. az összes tervet, amelyet lelkében kigondolt, az Úr háza udvarára, a körülötte levõ helyiségekre, az Isten házának kincseire, a fogadalmi adományokra,

13. a papok és leviták lakására, az Úr házában levõ szolgálatra és az Úr házának istentiszteleti eszközeire vonatkozóan.

14. Az aranytárgyakhoz adott aranyat az illetõ istentiszteleti eszköz súlyának megfelelõen; az ezüsteszközökhöz ezüstöt, mindegyik tárgy súlyának megfelelõen.

15. Az arany mécstartó és -mécses méretének megfelelõen - aranyat. Hasonlóképpen átadta az ezüst mécstartók és -mécseseik számára a megfelelõ súlyú ezüstöt, mindegyik mécstartónak a rendeltetése szerint.

16. Odaadta az aranyat a kitett kenyerek asztalához is, mindegyik asztalnak megfelelõen, továbbá az ezüstöt az ezüstasztalok számára.

17. Az aranycsészék számára az egyes csészék, villák, tömjénezõk és füles kancsók súlyának megfelelõen.

18. Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelõen, továbbá a szekérnek, az aranykeruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az Úr szövetségének ládáját.

19. Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit.

20. Azután Dávid így szólt a fiához, Salamonhoz: "Légy erõs és határozott! Láss hozzá a munkához! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy el és nem fordul el tõled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát.

21. Ott vannak a papok és a leviták osztályai az Isten házának minden munkájára. Minden hozzáértõ, aki önként vállalkozik, engedelmeskedjék neked minden dologban. A fõemberek és az egész nép várja parancsodat."

1. (A karvezetõnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)

2. Ahogy a szarvasünõ a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.

3. Lelkem szomjazik az Isten után, az élõ Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?

4. Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"

5. A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.

6. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét

7. és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felõl rád gondolok, te kicsi hegy.

8. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.

9. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltetõ Istenemet.

10. Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtõl szorongatva?

11. A velõmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"

12. De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét és Istenemet!