Biblia egy év alatt.

A 113. napon Dávid üldöztetéssel néz szembe és menedéket keres az 1Sámuel 21-22-ben, miközben Saul ármánykodik ellene. Az 52. zsoltár arra emlékeztet minket, hogy Isten figyeli az emberi cselekedeteket, és hogy az isteni igazságosság győzedelmeskedik a gonosz felett.

Fejezet 21

1. Aztán Dávid fölállt és elment, Jonatán meg visszatért a városba.

2. Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment elé, és megkérdezte: "Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?"

3. Dávid így válaszolt Achimelech papnak: "A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk.

4. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van."

5. A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: "Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?"

6. Dávid ezt a feleletet adta a papnak: "Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tõlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben."

7. Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elõl, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették.

8. Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje.

9. Dávid megkérdezte Achimelechtõl: "Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgõs volt, amivel a király megbízott."

10. "A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyõztél, még itt van. Be van kötve egy kendõbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott." "Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!"

11. Dávid útra kelt, elmenekült azon a napon Saul elõl, és Gát királyához, Achishoz ment.

12. Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit."

13. Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és félelem fogta el Achistól, Gát királyától.

14. Ezért eszelõsnek színlelte magát elõttük, és úgy viselkedett a kezük közt, mint egy õrjöngõ. Dobolt a kapuszárnyakon, s hagyta, hogy a nyála szakállába folyjon.

15. Erre Achis azt mondta szolgáinak: "Nem látjátok, hogy ez az ember eszelõs? Miért hozzátok hát elém?

16. Tán híjával vagyok az eszelõsöknek, hogy ide hozzátok nekem, csak hogy terhemre legyen a bolondságaival? Vagy be akar tán térni a házamba?"

Fejezet 22

1. Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá.

2. S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele.

3. Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek."

4. S otthagyta õket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.

5. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: "Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére." Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.

6. Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -,

7. akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává,

8. hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog."

9. Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez.

10. Az megkérdezte felõle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki."

11. Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király elõtt.

12. Saul így szólt: "Hallgass ide, Achitub fia!" "Itt vagyok, uram!" - felelte.

13. És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett."

14. Achimelech így válaszolt a királynak: "Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hûséges, a király veje, testõrséged feje, akit mindenki tisztel házadban.

15. Hát csak most kezdtem el felõle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebbõl."

16. De a király kijelentette: "Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!"

17. Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni.

18. Erre a király megparancsolta Doegnak: "Lépj elõ, és öld meg a papokat!" És az edomita Doeg elõlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászon efodot viselõ férfit megöletett azon a napon.

19. A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nõket, gyerekeket és csecsemõket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt.

20. Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült.

21. Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait.

22. Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért.

23. Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz."

1. (A karvezetõnek tanítóköltemény Dávidtól,

2. amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)

3. Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere?

4. Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez.

5. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót.

6. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!

7. Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élõk földjébõl.

8. Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta:

9. "Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!"

10. Én azonban, mint zöldellõ olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában.

11. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt mûvelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok elõtt, akik hûségesek hozzád.