Biblia egy év alatt.

A terv hatvanegyedik napján az emberi gyengeséget látjuk az isteni gondoskodással szemben. A 4Mózes 11. fejezetében a nép panaszkodik a manna miatt, Mózes pedig az Úrhoz kiált segítségért. Isten fürjeket küld, de a hálátlanságot is megfegyelmezi. Az 5Mózes 10. fejezetében Mózes felidézi a szövetség megújítását, és azt a felhívást, hogy féljük és szeressük Istent teljes szívünkből. A 33. zsoltár arra késztet minket, hogy dicsérjük a Teremtőt igazságosságáért és örök hűségéért.

1. S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén.

2. Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tûz kialudt.

3. A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.

4. De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: "Ki ad nekünk húst enni?

5. Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára.

6. Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk."

7. A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája.

8. Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megõrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfõzték fazékban, s cipót sütöttek belõle; olyan ízû volt, mint az olajos kalács.

9. Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.

10. Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot;

11. így szólt hát Mózes az Úrhoz: "Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod?

12. Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemõt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak.

13. Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni!

14. Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.

15. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!"

16. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikrõl tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetõi. Vidd magaddal õket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

17. Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levõ lélekbõl, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.

18. A népnek pedig ezt mondd: Szentelõdjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek.

19. Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig,

20. nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tõle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?"

21. Mózes így válaszolt: "Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek!

22. Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerbõl az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!"

23. Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: "Talán nem elég erõs az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!"

24. Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította õket.

25. Miután az Úr alászállt a felhõben, s szólt hozzá, elvett a rajta levõ lélekbõl és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez késõbb nem ismétlõdött meg.

26. Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek.

27. Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: "Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban."

28. Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"

29. Mózes így válaszolt: "Tûzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"

30. Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.

31. Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felõl, s arra kényszerítette õket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén.

32. A nép egész nap és egész éjjel, sõt még a következõ napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették õket maguknak.

33. De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr.

34. Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet.

35. Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.

1. Akkor így szólt hozzám az Úr: "Faragj két kõtáblát, olyanokat, mint amilyenek az elõzõk voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts!

2. A kõtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az elõzõkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be õket a ládába!"

3. Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kõtáblát, olyanokat, mint az elõzõk voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre.

4. Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint elõzõleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyûltetek a hegyen. Aztán átadta õket.

5. Amikor újra lejöttem a hegyrõl, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem.

6. Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget.

7. Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre.

8. Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe elõtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik].

9. Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki.

10. Mint elsõ alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged.

11. Aztán így szólt hozzám az Úr: "Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!"

12. S most, Izrael, mit kíván tõled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Õ útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyébõl szolgálj,

13. úgy, hogy - a magad javára - megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked.

14. Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van.

15. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az õ utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok).

16. Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak!

17. Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,

18. aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki.

19. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok.

20. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az õ nevére esküdj!

21. Õ a te dicsõséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál.

22. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

1. Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívõkhöz illik a dicséret!

2. Dicsõítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!

3. Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!

4. Mert az Úr szava igaz, minden tette hûségét tükrözi.

5. Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével.

6. Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.

7. Mint tömlõben, összegyûjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja.

8. Az egész föld félje az Urat, s remegjenek elõtte, kik lakják a földkerekséget!

9. Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.

10. Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja.

11. Örök érvényû az Úr határozata, nemzedékrõl nemzedékre száll szívének gondolata.

12. Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.

13. Az Úr az égbõl letekint, s látja az emberek fiait mind.

14. Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek.

15. Õ alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket.

16. A király nem erõs hadsereggel gyõz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg.

17. Téved, ki lovától várja gyõzedelmét, bármilyen erõs is az, nem menti meg.

18. De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,

19. hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben.

20. Lelkünk remél az Úrban. Õ a mi segítségünk és a pajzsunk.

21. Szívünk õbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.

22. Kegyelmed õrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!