1. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
2. Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod,
3. akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezõn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.
4. De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el."
5. Az Úr az idõt is meghatározta; ezt mondta: "Holnap hozza ezt az Úr az országra."
6. Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el.
7. A fáraó ellenõriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.
8. Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marék hamut a kemencébõl, és Mózes a fáraó elõtt szórja az ég felé.
9. Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad."
10. Õk tehát vették a hamut a kemencébõl, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak.
11. A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak.
12. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr elõre megmondta.
13. Az Úr ezután így szólt Mózeshez: "Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem,
14. mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön.
15. Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltûntél volna a föld színérõl.
16. De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.
17. Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon,
18. akkor holnap ebben az idõben hatalmas jégesõt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig.
19. Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezõn. Ember és állat, ami a mezõn van, és nem viszik haza, a jégesõ áldozata lesz."
20. A fáraó tisztviselõi megijedtek az Úr fenyegetésétõl, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat.
21. Azok ellenben, akik nem törõdtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezõn.
22. Az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégesõ hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezõn nõ."
23. Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesõt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyû jégesõt bocsátott Egyiptom egész földjére.
24. Jégesõ volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejû jégesõ, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják.
25. A jégesõ teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezõn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezõn és letördelte a fákat.
26. Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégesõ.
27. A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el.
28. Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesõt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább."
29. Mózes így válaszolt: "Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszûnik, a jégesõ eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld.
30. De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem."
31. A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott.
32. De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek késõbb hajtanak.
33. Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégesõ megszûnt, s az esõ sem ömlött tovább a földre.
34. A fáraó látta, hogy az esõ, a mennydörgés és a jégesõ megszûnt, erre továbbra is megmaradt bûnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is.
35. A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által elõre megmondta.
