Biblia egy év alatt.

A 304. napon a 2Makkabeusok 7. fejezete kiemeli a Makkabeusok áldozatát és rendíthetetlen hitét az üldöztetéssel szemben. A Bölcsesség könyve 3-4. fejezete az örök életben való reménykedésre és az Istenbe vetett bizalomra vezet minket, míg a Példabeszédek 24:27-29 a körültekintő tervezés és cselekvés fontosságát hangsúlyozza.

1. Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta õket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték õket.

2. Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tõlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk."

3. Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyõket és az üstöket tegyék a tûzre.

4. Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejérõl a bõrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük.

5. Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tûzre, és süssék meg a serpenyõben. Míg a serpenyõbõl egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hõsiesen haljanak meg. Így beszéltek:

6. "Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül."

7. Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?"

8. De õ atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat.

9. Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevõ! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az õ törvényeiért halunk meg."

10. Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta.

11. Hõsiesen mondta: "Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tõle."

12. Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.

13. Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is.

14. Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre."

15. Azon nyomban elõvezették az ötödiket, és megkínozták.

16. De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: "Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket.

17. Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is."

18. Utána a hatodikat vezették elõ. Amikor közeledett a halála, azt mondta: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyûség.

19. De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj."

20. Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erõs lélekkel viselte, bízva az Úrban.

21. Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik:

22. "Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fûztem össze elemeiteket csodálatos módon,

23. hanem a mindenség Teremtõje, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet."

24. Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levõ legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitõl, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel.

25. De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát.

26. Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyõzi fiát.

27. De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: "Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak).

28. Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmibõl teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett.

29. Ne félj ettõl a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz!Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak."

30. Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: "Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak.

31. De te, aki annyi szörnyûséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétõl.

32. Mi bûneink miatt szenvedünk.

33. Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élõ Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin.

34. De te, istentelen, te ne bízd el magad gõgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira,

35. mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét.

36. Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gõgöd méltó büntetését.

37. Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak õ az Isten.

38. A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon."

39. A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gúnyos szavak mélyen sértették.

40. Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve.

41. A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt.

42. De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.

Fejezet 3

1. Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti õket.

2. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték,

3. elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.

4. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.

5. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta õket.

6. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta õket égõáldozatul.

7. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.

8. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.

9. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hûek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük.

10. Az istentelenek meg a lelkületük szerint bûnhõdnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.

11. Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.

12. Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.

13. Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bûnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.

14. Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hûsége nagyszerû jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.

15. Mert nagyszerû a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.

16. A házasságtörõk gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bûnös ágy ivadéka elpusztul.

17. Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz.

18. Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.

19. Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.

Fejezet 4

1. Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.

2. Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert gyõzött a tisztes küzdelemben.

3. De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.

4. Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.

5. Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.

6. Mert a törvénytelen egyesülésbõl támadt gyermekek a bûnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.

7. Az igaznak azonban, ha idõnap elõtt hal is meg, nyugalomban lesz része.

8. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.

9. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az õsz haj, és a bûntelen élet, mint a magas kor.

10. Mivel kedves volt Isten elõtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bûnösök közt folyt az élete.

11. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.

12. Mert a bûn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.

13. Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.

14. Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság körébõl. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,

15. hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.

16. Az elhunyt igaz elítéli az élõ istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bûnösnek években gazdag életét.

17. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felõle az Úr, és miért helyezte biztonságba.

18. Látják, és becsmérlõleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt ûz belõlük.

19. Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja õket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti õket, végsõ pusztulásra jutnak, gyötrõdniük kell, és elenyészik az emlékük.

20. Reszketve jelennek meg számot adni bûneikrõl, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.

27. Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elõ kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni.

28. Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! Ne vezess félre senkit az ajkaddal!

29. Ne mondd: "Ahogy õ tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten."