Biblia egy év alatt.

A 271. napon Izrael Ezsdrás könyve 9-10-ben szereplő vallomásáról, az Isten iránti hűség komolyságáról és a nép bűnbánatáról elmélkedünk. Zakariás könyve 9-11 a helyreállításról és az ítéletről szóló próféciákat közöl, míg a Példabeszédek könyve 20:16-19 gyakorlati tanácsokat ad a tisztánlátásról, az igazságosságról és a mindennapi bölcsességről.

Fejezet 9

1. Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a fõemberek, és így szóltak: "Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitõl, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moabitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól.

2. Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetõk és elöljárók voltak az elsõk."

3. Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva.

4. Mind körém gyûltek, akik a fogságból hazatértek hûtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

5. Az esti áldozatkor legyõztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé,

6. és így szóltam: "Istenem, a szégyentõl és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bûneink egészen az égig érnek.

7. Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bûneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is.

8. Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban.

9. Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védõfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

10. Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat,

11. amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétõl a másikig.

12. Ezért ne adjátok lányaitokat az õ fiaiknak feleségül, s az õ lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törõdjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erõsek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre.

13. Azok után, amik gonoszságaink és nagy bûneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletbõl kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bûneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot -

14. megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem?

15. Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belõlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk elõtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed elõtt."

Fejezet 10

1. Míg Ezdrás - könnyek közt és az Isten háza elõtt leborulva - imádkozott és bûnvallomást tett, Izraelbõl hatalmas tömeg gyûlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott.

2. Akkor Elam fiai közül Jehiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: "Hûtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára.

3. Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni.

4. Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!"

5. Ezdrás fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetõit és egész Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondja nekik. Meg is esküdtek.

6. Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hûtlensége miatt.

7. Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe.

8. Aki - a vezetõk és vének határozata szerint - három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, õt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségébõl.

9. Júda és Benjamin (törzsébõl) mind összegyûltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza elõtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esõzés miatt.

10. Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: "Hûtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit.

11. Most hát dicsõítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétõl és az idegen asszonyoktól."

12. Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: "Kötelességünk azt tenni, amit mondtál!

13. Mivel azonban sok a nép, és itt az esõzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendõrõl van szó, hiszen sokan vétkeztünk ebben a dologban.

14. Vezetõink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bûn vont ránk.

15. Csak Azael fia, Jonatan és Tikva fia, Jahzeja ellenezték a dolgot. Ugyanakkor Mesullám és Sabtai levita támogatta õket.

16. A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfõket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap elsõ napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják,

17. s az elsõ hónap elsõ napjáig minden férfi dolgával végeztek, aki idegen asszonyt vett feleségül.

18. A következõk voltak a papok között, akik idegen asszonyokat vettek feleségül: Jesuának, Joszadak fiának fiai és testvérei közül Maaszeja, Eliezer, Jarib és Gedalja.

19. Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelõ áldozatul.

20. Immer fiai közül Hanani és Zebadja.

21. Harim fiai közül Maaszeja, Illés, Semaja, Jehiel és Uzija.

22. Passur fiai közül Eljoenai, Maaszeja, Jismael, Netaneél, Jozabad és Eleaza.

23. A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja - ugyanaz, mint Kelita -, Petahja, Júda és Eliezer.

24. Az énekesek közül: Eljasib. A kapuõrök közül: Sallum, Telem és Uri.

25. Izrael fiai közül: Paros fiai közül: Ramja, Jizzia, Malkija, Mijjamin, Eleazár, Malkia és Benaja.

26. Elám fiai közül: Mattanja, Zakariás, Jehiel, Abdi, Jeromet és Illés.

27. Zattu fiai közül: Eljoenai, Eljasib, Mattanja, Jeromet, Zabad és Aziza.

28. Bebai fiai közül Johanan, Hananja, Zabbai, Atlai.

29. Bigvai fiai közül: Messullam, Malluk, Jedaja, Jasub, Jisal és Jeremot.

30. Pahat-Moáb fiai közül: Adna, Kelal, Benaja, Maaszeja, Mattanja, Beszalel, Binnui és Manasszé.

31. Harim fiai közül Eliezer, Jisia, Malhia, Semaja, Simeon,

32. Benjamin, Malluk, Semarja.

33. Hasum fiai közül: Mattenai, Mattata, Zabad, Elifelet, Jeremai, Manasszé, Simi.

34. Bani fiai közül: Maadai, Amran, Joel,

35. Benaja, Bedia, Kelaja,

36. Vania, Meremot, El-jasib,

37. Mattanja, Mattenai, Jasszai;

38. Binnui fiai közül Simi,

39. Selemja, Natan és Adaja.

40. Zakkai fiai közül Sasai, Sarai,

41. Azareel, Selemja, Semarja,

42. Sallum, Amarja, József;

43. Nebo fiai közül: Jeiel, Matitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joél, Benaja.

44. Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül. Elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is.

Fejezet 9

1. Jövendölés. Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei.

2. Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát.

3. Erõdöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár.

4. De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe ûzi, õt magát meg lángba borítja.

5. Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltûnik a király, Askalon lakatlanná válik,

6. és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gõgjét eltiprom,

7. kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belõle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.

8. Házam mellé rendelem õrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.

9. Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és gyõzedelmes, alázatos, szamáron jõ, szamár hátán, szamárnak csikaján.

10. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertõl tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.

11. Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörbõl, (amelyben víz sem volt).

12. Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza.

13. Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Jáván], s mint a hõsök kardja, olyanná teszlek.

14. Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, elõrenyomul dél fergetegében.

15. A [Seregek] Ura megvédelmezi õket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai.

16. Az Úr, az õ Istenük megszabadítja õket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén.

17. Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!

Fejezet 10

1. Az Úrtól kérjetek esõt a késõi esõ idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esõt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak.

2. A terafim megtévesztõ módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.

3. A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsõségének paripájává [az ütközetben].

4. Tõle származik a szegletkõ, tõle a sátorkaró, tõle az íj a csatához, tõle származik minden fõvezér. Olyanok együtt,

5. mint a hõsök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezõk szégyent vallanak.

6. Júda házát erõssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom õket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna õket; [mert én vagyok az Úr, az õ Istenük, és meghallgatom õket.]

7. Efraim olyan lesz, mint egy hõs. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban.

8. Összegyûjtöm õket sípszóval, [mert megváltottam õket]: olyanok lesznek, mint régen voltak.

9. Szétszórtam õket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.]

10. Visszahozom õket Egyiptom földjérõl, összegyûjtöm õket Asszíriából, elvezérlem õket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég:

11. Átkelnek Egyiptom tengerén, [és õ szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gõgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát.

12. Az Úr lesz az erejük, dicsõséget szereznek nevében - mondja az Úr.

Fejezet 11

1. Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tûz!

2. [Jajgass, cédrus, mert ledõlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdõt.

3. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelõk. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsõsége!

4. Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!

5. Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik õket. Akik meg eladták, azok így szólnak: "Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!" És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük.

6. [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! - mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki õket a kezükbõl.]

7. Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedõknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem "Kegyelem"-nek, a másikat meg "Egység"-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat.

8. Egy hónap alatt három pásztort ûztem el, keserûség fogta el a lelkem miattuk, és õk is megvetettek.

9. Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát."

10. Ezzel megfogtam a "Kegyelem" nevû botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.

11. Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedõk, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.

12. Így szóltam hozzájuk: "Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon." Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.

13. Az Úr ekkor azt mondta nekem: "Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!" Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.

14. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek "Egység" volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.

15. Az Úr ismét szólt hozzám: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré.

16. Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygõ után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.

17. Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!"

16. Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tõle zálogot!

17. A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.

18. Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút!

19. A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.