Biblia egy év alatt.

A huszonhatodik napon lezárjuk a Teremtés könyvét és Jóbot. A Teremtés könyve 49-50. fejezetei Jákob prófétai áldását mutatják be tizenkét fiára, akik így megalapítják Izrael törzseit, majd Jákob és József halálával lezárul a patriarchális korszak. A Jób 41-42. fejezete azzal csúcsosodik ki, hogy Isten leírja a hatalmas Leviatánt, és Jób alázatos válaszát, aki megbánja bűneit, majd kétszeresen helyreállítja őt Isten. A 17. zsoltár Dávid imája az igazságosságért és az isteni védelemért, amelyben bizalmát fejezi ki, hogy meglátja Isten arcát igazságosságban, és megelégszik az Ő képmásával.

Fejezet 49

1. Jákob azután hívta fiait és így szólt: "Gyûljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli idõkben rátok vár.

2. Gyûljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!

3. Ruben, elsõszülöttem, te erõsségem és férfierõm zsengéje. Elsõ a tekintélyben és elsõ a hatalomban.

4. De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövõben nem leszel elsõ. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet.

5. Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát.

6. Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gõgjükben bikákat szelídítettek meg.

7. Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom õket Jákobban, szétszórom õket Izraelben.

8. Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak elõtted.

9. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nõstényoroszlán. Ki ingerelné?

10. Nem tûnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.

11. A szõlõtõhöz köti csikóját és a szõlõvesszõhöz a nõstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szõlõ vérében ruháját.

12. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.

13. Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja.

14. Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz.

15. Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált.

16. Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.

17. Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik.

18. A te üdvödet várom, uram!

19. Gád - rablóbandák szorongatják, de õ a sarkukban van, üldözi õket.

20. Ásernek bõségesen van kenyere és királyi csemegét szállít.

21. Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak.

22. József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé.

23. Íjászok keserûséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták.

24. De egy erõs széttörte íjukat. Jákob erõsének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,

25. atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülrõl, az ég áldásának bõségével és az alant elterülõ mélység áldásának bõségével. A kebel és az anyaméh áldásának bõségével,

26. a kalász és a virág áldásának bõségével, az örök hegyek, az õsi halmok áldásának bõségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.

27. Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat."

28. Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta õket. Mindegyikre a megfelelõ áldást adta.

29. Azután parancsot adott nekik és így szólt: "Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levõ barlangba temessetek,

30. Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levõ barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetõhelynek.

31. Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát.

32. A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól.

33. Miután Jákob megadta fiainak a végsõ rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.

Fejezet 50

1. József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.

2. Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt,

3. s ezzel negyven nap telt el. Ennyi idõt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak.

4. A gyászidõ leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál.

5. Atyám esküt vett ki tõlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek."

6. A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett."

7. József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselõi, Egyiptom földjének minden méltósága,

8. továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belsõ személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén.

9. Szekerek és lovasok is kísérték õket, így a menet igen nagy volt.

10. Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.

11. Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik.

12. Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta.

13. Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetõhelynek.

14. Azután József ismét visszatért Egyiptomba: õ, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.

15. József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?"

16. Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála elõtt meghagyta nekünk,

17. hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bûnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára.

18. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak elõtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk."

19. De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én?

20. Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.

21. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekrõl! Így vigasztalta õket és barátságosan beszélt hozzájuk.

22. József Egyiptomban maradt: õ és atyja házanépe. József 110 esztendõs lett.

23. József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek.

24. József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebbõl az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért."

25. Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!"

26. József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.

Fejezet 41

1. Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyõzi az embert.

2. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?

3. Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.

4. Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejérõl, sem szép alkatáról.

5. Ki merné felnyitni felsõ ruházatát, és ki hatolhat be kettõs páncéljába?

6. Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.

7. Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakõ pecséttel.

8. Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegõ sem hatol át közöttük.

9. Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.

10. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.

11. A torkából meg fáklyák törnek elõ, s mint a tûz szikrái szállnak, a magasba.

12. Az orrlyukaiból füst gomolyog elõ, mint a fazékból, amely forr és buzog.

13. A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tûzcsóva tör elõ.

14. Nyakszirtjén az erõ vett lakást magának, elõtte meg a rémület jár.

15. Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.

16. Mintha kõbõl volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkõ.

17. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.

18. Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.

19. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.

20. A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.

21. Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.

22. Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.

23. Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.

24. Mögötte fényesen világlik az útja, õsz ember hajának gondolnád a tengert.

25. Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.

26. Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak õ a királyuk.

Fejezet 42

1. Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt:

2. Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.

3. Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekbõl hiányzik a tudás.

4. [Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!]

5. Azelõtt csak hírbõl hallottam felõled, most azonban saját szememmel láttalak.

6. Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!

7. Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: "Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.

8. Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égõáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám."

9. A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra.

10. Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte.

11. Minden fivére, nõvére és ismerõse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyûrût.

12. Jób életének következõ szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt.

13. Volt hét fia és három lánya is.

14. Az elsõt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte.

15. Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nõket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között.

16. Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.

17. Jób öregen és az élettel betelve halt meg.

1. (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!

2. Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!

3. Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tûzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,

4. mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen

5. haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.

6. Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!

7. Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtõl azokat, akik jobbodhoz menekülnek!

8. Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,

9. az álnokoktól, akik erõsen szorongatnak! Elleneim bõszülten körülvesznek,

10. megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.

11. Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.

12. Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.

13. Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!

14. Uram, karod szabadítson meg az emberektõl, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bõvelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!

15. Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.