Biblia egy év alatt.

A 170. napon a Királyok második könyvének 1. fejezete felidézi Aházia király küzdelmeit, míg a Krónikák második könyvének 24. fejezete kiemeli Joás hűségét a templom helyreállításában. A 69. zsoltár a megpróbáltatások idején Istenhez intézett intenzív kiáltásként visszhangzik, emlékeztetve minket arra, hogy az Úrba vetett bizalom minden körülmények között elengedhetetlen. Ez a nap arra hív minket, hogy tartsunk ki a hitben és az isteni engedelmességben.

1. Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltõl.

2. Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetõrõl, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?"

3. Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tõlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?

4. Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment.

5. Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: "Miért jöttetek vissza?"

6. Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod."

7. Megkérdezte tõlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?"

8. "Szõrruha volt rajta, a derekán pedig bõröv" - felelték. Erre megjegyezte: "Illés volt, a tisbei."

9. Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!"

10. Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tûz csapott le az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt.

11. A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!"

12. Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt.

13. Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.

14. Mert tûz szállt alá az égbõl, és elpusztította az elsõ két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!"

15. Az Úr angyala azt mondja Illésnek: "Menj le vele, ne félj tõle." Erre fölállt, bement vele a királyhoz,

16. s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz."

17. Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.

18. Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

1. Hétesztendõs volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve.

2. Jehojada fõpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében.

3. Jehojada két feleséget szerzett neki, és õ fiúkat és lányokat nemzett.

4. Egy idõ múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát.

5. Egybegyûjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: "Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltõl gyûjtsetek pénzt, hogy évrõl évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!" Ám a leviták nem siettek vele.

6. Erre a király magához hívatta Jehojada fõpapot és kérdõre vonta: "Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálembõl beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára.

7. Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sõt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baalokra költötték."

8. A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé.

9. Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában.

10. Az összes fõemberek és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt.

11. Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelõségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyzõ és a fõpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el idõrõl idõre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak.

12. Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetõinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kõfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas- és bronzmûveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát.

13. A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán elõrehaladt a javítás munkája. Így tervszerûen helyreállították és megerõsítették az Isten házát.

14. Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belõle: a szolgálathoz és az égõáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany- és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égõáldozatokat.

15. Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt.

16. Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az õ temploma javára.

17. Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettõl kezdve rájuk hallgatott.

18. Erre õk elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bûneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet.

19. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék õket az Úrhoz. De õk nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették õket.

20. Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada fõpap fiára. Erre õ odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: "Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, õ is elhagyott benneteket."

21. Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán.

22. Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: "Látja az Úr, és bosszút fog állni."

23. Az esztendõ elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes fõembereit, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba.

24. Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés.

25. Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada fõpap fiának vére miatt és megölték õt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában.

26. Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nõnek, Simritnek fia.

27. Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága, és a templomnak kijavítása - lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.

1. (A karvezetõnek a "Liliomok" szerint - Dávidtól.)

2. Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,

3. belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.

4. Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.

5. Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyûlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erõsebbek, mint tagjaim. [Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.]

6. Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve elõtted.

7. De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!

8. Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.

9. Elidegenedtem testvéreimtõl, anyám fiai szemében idegen lettem.

10. Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.

11. Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.

12. Vezeklõruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.

13. A kapunál ülõk ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.

14. De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hûséged szerint!

15. Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyérõl engemet,

16. nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!

17. Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bõségében tekints reám!

18. Ne rejtsd el szolgád elõl arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!

19. Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!

20. Ismered gyalázatomat, Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. szemed elõtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól,

21. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan.

22. Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.

23. Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!

24. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!

25. Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg õket!

26. Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!

27. Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.

28. Tetézd meg bûnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak elõtted!

29. Töröljék ki õket az élõk könyvébõl, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!

30. Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!

31. Dicsõítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.

32. Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üszõ, amelynek szarva és körme van.

33. A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!

34. Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.

35. Dicsõítse õt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!

36. Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,

37. szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.