Fejezet 1
1. Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
2. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
3. Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
4. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtõl.
5. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az elsõ nap.
6. Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
7. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
8. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
9. Isten ismét szólt: "Gyûljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
10. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
11. Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellõ növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtõ gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
12. A föld zöldellõ növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelõen. Isten látta, hogy ez jó.
13. Este lett és reggel: a harmadik nap.
14. Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
15. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
16. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
17. Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
18. s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
19. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
20. Isten szólt: "A vizek teljenek meg élõlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
21. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élõlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködõ madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
22. Isten megáldotta õket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
23. Este lett és reggel: az ötödik nap.
24. Aztán szólt Isten: "Hozzon elõ a föld élõlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
25. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
26. Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Õk uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
27. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette õt, férfinek és nõnek teremtette õket.
28. Isten megáldotta õket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
29. Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
30. A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
31. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Fejezet 2
1. Így készült el a föld és az ég minden bennelevõvel együtt.
2. Isten a hetedik napon befejezte mûvét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
3. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtõ munkája után.
4. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
5. még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.
6. Egyszer pára szállt fel a földrõl és megáztatta a föld egész felszínét.
7. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé.
8. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
9. És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
10. Egy Édenben eredõ folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
11. Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
12. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkõ is.
13. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
14. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje és õrizze.
16. Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.
17. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
18. Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítõtársat, aki hozzá illõ."
19. Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
20. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
21. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
22. Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
23. Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfibõl lett."
24. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettõ egy test lesz.
25. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás elõtt.
