Biblia egy év alatt.

A hetvenkilencedik napon a Számok könyve 34. fejezete meghatározza az Ígéret Földjének határait, és kijelöli a felosztásáért felelős vezetőket. Az 5Mózes 33. fejezetében Mózes megáldja Izrael tizenkét törzsét, elismerve Isten gondoskodását mindegyikükről. A 120. zsoltár nyitja meg a Felemelkedés Énekét, kifejezve azok kiáltását, akik békére vágynak az ellenségeskedés közepette. Ez az áldás és az Úr által elkészített örökség várakozásának napja.

1. Így szólt az Úr Mózeshez:

2. "Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében.

3. Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétõl kelet felé húzódjék déli határotok,

4. aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont.

5. Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.

6. Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok.

7. És az északi határ: A Nagy-tengertõl húzzatok határvonalat Hor hegyéig,

8. Hor hegyétõl pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát.

9. Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok.

10. Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek.

11. Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát.

12. Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül."

13. Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: "Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni.

14. Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket.

15. A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé."

16. Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek:

17. "Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia.

18. Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsbõl egy vezetõ embert.

19. Név szerint ezeket az embereket: Júda törzsébõl Kálebet, Jefunne fiát;

20. Simeon törzsébõl Samuelt, Ammihud fiát;

21. Benjamin törzsébõl Elidadot, Kiszlon fiát;

22. Dán fiainak törzsébõl Bukki vezért, Jogli fiát;

23. József fiai közül: Manassze fiainak törzsébõl a vezért, Hannielt, Efod fiát;

24. Efraim fiainak törzsébõl Kemuel vezért, Siftan fiát;

25. Zebulun fiainak törzsébõl Elicafan vezért, Parnach fiát;

26. Isszachár fiainak törzsébõl a vezért, Paltielt, Azzan fiát;

27. Áser fiainak törzsébõl Achihud vezért, Selomi fiát;

28. Naftali fiainak törzsébõl mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát."

29. Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.

1. Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála elõtt megáldotta Izrael fiait.

2. Így szólt: Az Úr Sínai felõl jött, Szeirbõl ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesbõl útra keltek, Kedvükért délrõl a hegyekig hatolt.

3. Igen, szeretted az õsöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerõtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd õket.

4. (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett,

5. Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyûltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei.

6. Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa!

7. Júdáról ezt mondta: "Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják."

8. Lévirõl így beszélt: "Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.

9. Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam õket. Nem tudott többé testvéreirõl, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet.

10. Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égõáldozatot.

11. Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyûlölõinek - ne keljenek fel többé ellene."

12. Benjaminról ezt mondta: "Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden idõben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az õ hegyei között!"

13. Józsefrõl így beszélt: "Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel,

14. A legjava annak, amit a hold sarjaszt,

15. A legjava az õsi hegyeknek, A legjava a letûnt idõk halmainak,

16. A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!

17. Mint az elsõszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erõs, mint a bivalyé. Gyõzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is."

18. Zebulunról ezt mondta: "Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak!

19. A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit."

20. Gád felõl így beszélt: "Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nõsténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is.

21. Aztán kiszemelte magának az elsõ részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az õ törvényei együtt vonulnak Izraellel."

22. Dánról ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide."

23. Naftali felõl így beszélt: "Naftalinak bõven jusson a szeretetbõl, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél."

24. Áserrõl ezt mondta: "A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban!

25. Zárad legyen vasból és ércbõl, Egész életedben élj biztonságban.

26. Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.

27. Fent az õsidõk Istene, Lent az örök karja. Elûzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj!

28. Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát.

29. Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te gyõzedelmes nép? Az Úr a védõpajzsod, A küzdõ kard, mely dicsõségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol."

1. (Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és õ meghallgatott.

2. Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtõl!

3. Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?

4. A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!

5. Jaj nekem, hogy a Mesekben kell idõznöm és Kedár sátraiban kell laknom!

6. Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyûlölik.

7. Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.