Biblia egy év alatt.

A 345. napon Pált Félix előtt vizsgáljuk, amint megerősíti küldetését és hitét. A Galatákhoz írt levél 1-3. fejezeteiben a Krisztusban való szabadságról és az Isten kegyelmében való élet fontosságáról tanulunk, míg a Példabeszédek 29:12-14 arra ösztönöz minket, hogy igazságosan és becsületesen vezessük a hívő közösséget.

1. Öt nap múlva Ananiás fõpap néhány vén és egy Tertullusz nevû ügyvéd kíséretében elment, hogy vádat emeljen Pál ellen a helytartónál.

2. Amikor elõállították, Tertullusz hozzálátott a vád elõadásához: "Jóvoltodból teljes békében éltünk, és gondoskodásod folytán nagy javulás állt be ennek a népnek az életében.

3. Mindig és mindenütt, kegyelmes Félix, ezt nagy hálával fogadjuk.

4. De hogy hosszan fel ne tartsalak, kérlek, kegyeskedj röviden meghallgatni minket.

5. Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is õ áll az élén.

6. Még a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk, s törvényünk szerint akartunk ítéletet tartani fölötte.

7. Eljött azonban Liziász ezredes, kiragadta kezünkbõl, és arra utasított minket, hogy vádlóiként hozzád forduljunk.

8. Ha kihallgatod, magad is meggyõzõdhetsz, mennyire igaz, amivel vádoljuk."

9. A zsidók helyeseltek, s bizonygatták, hogy így áll a dolog.

10. Amikor a helytartó bólintott feléje, hogy beszéljen, Pál így védekezett: "Tudom, hogy hosszú évek óta bírája vagy ennek a népnek, ezért nyugodt lélekkel terjesztem eléd védekezésemet.

11. Meggyõzõdhetsz róla, nincs több, mint tizenkét napja, hogy fölmentem Jeruzsálembe imádkozni.

12. Sem a templomban, sem a zsinagógában nem láttak úgy, hogy valakivel vitatkoztam vagy csõdületet okoztam volna, de még a városban sem.

13. Semmit sem tudnak bizonyítani abból, amivel elõtted vádolnak.

14. Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet õk eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.

15. Istenbe vetett bizalommal remélem, hogy az igazak és a gonoszok feltámadnak, s ebben õk is osztoznak velem.

16. Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek elõtt.

17. Több év eltelte után azért jelentem meg, hogy adományokat hozzak népemnek, és hogy áldozatot mutassak be.

18. A tisztulási szertartás végzésekor rám találtak a templomban, de nem tömegben vagy zavart okozva.

19. Annak a néhány ázsiai zsidónak meg kellett volna elõtted jelennie, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem.

20. Vagy legalább ezek mondják itt meg, hogy találtak-e vétket bennem, amikor a fõtanács elõtt álltam,

21. hacsak nem azt az egy kijelentést, amelyet köztük állva tettem: A halottak feltámadása miatt állok ma bírói széketek elõtt."

22. Félix elodázta az ügyet, mert sok mindent tudott errõl a tanításról: "Ha majd Liziász ezredes megérkezik, döntök ügyetekben."

23. A századosnak meg azt az utasítást adta, hogy tartsa õrizetben, de hagyja nyugton, és ismerõsei közül ne akadályozzon meg senkit, ha szolgálatára akarna lenni.

24. Néhány nap múlva megjelent Félix, zsidó feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó nõ volt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó hit felõl.

25. Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendõ ítéletrõl beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: "Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak."

26. De közben azt is remélte, hogy pénzt tud majd Páltól kizsarolni. Ezért gyakrabban hívatta, hogy elbeszélgessen vele.

27. Két év múlva Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. De mert kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix Pált fogságban tartotta.

Fejezet 1

1. Pál, aki nem emberektõl, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az õt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol,

2. és minden itteni testvér Galácia egyházainak:

3. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól,

4. aki odaadta magát bûneinkért, hogy kiragadjon minket ebbõl a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.

5. Övé legyen a dicsõség örökkön-örökké! Amen.

6. Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz,

7. jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.

8. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

9. Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tõlünk hallottatok, átkozott legyen!

10. Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

11. Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertõl való.

12. Hiszen nem embertõl kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

13. Hallhattátok már, hogy azelõtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem.

14. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követõje voltam atyáim hagyományainak.

15. De amikor tetszett annak, aki már születésemtõl fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott,

16. hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre,

17. és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelõdeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.

18. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

19. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

20. Amit itt írok, Isten elõtt mondom, nem hazugság.

21. Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba.

22. Júdea Krisztusban hívõ egyházai tehát személyesen nem ismertek meg.

23. Csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelõtt a romlására tört.

24. És magasztalták értem az Istent!

Fejezet 2

1. Tizennégy évvel késõbb Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem.

2. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen.

3. Õk még kísérõmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem,

4. akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket.

5. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megõrizzük számotokra.

6. Azok, akiknek tekintélyük volt - hogy azelõtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt -, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.

7. Ellenkezõleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében.

8. Aki ugyanis Péternek erõt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.

9. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, õk meg a körülmetéltek körében.

10. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

11. Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá.

12. Mielõtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tõlük, mert félt a körülmetéltektõl.

13. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sõt még Barnabást is belesodorták a kétszínûségbe.

14. Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk elõtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?

15. Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bûnös pogányok.

16. Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.

17. Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bûnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bûnt mozdítaná-e elõ? Semmi esetre sem.

18. Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegõnek bizonyulok.

19. Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek.

20. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

21. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.

Fejezet 3

1. Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?

2. Csak azt szeretném tudni tõletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok?

3. Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?

4. Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába!

5. Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat mûvel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el?

6. Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: "Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált."

7. Értsétek meg jól: Aki a hitbõl él, az Ábrahám fia.

8. Mivel az Írás elõre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, elõre hirdette Ábrahámnak: "Benned nyer áldást minden nép."

9. Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívõ Ábrahámmal.

10. Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: "Átkozott mind, aki nem tartja meg hûségesen, ami a törvényben van."

11. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten elõtt igazzá, mert "az igaz a hitbõl él".

12. A törvény azonban nem a hitbõl származik, hanem: "Aki teljesíti, élni fog."

13. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."

14. Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.

15. Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerõs végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg.

16. Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): "és leszármazottainak", mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: "leszármazott", s ez Krisztus.

17. Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentõl korábban jogerõre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendõvel késõbb adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.

18. Ha ugyanis a törvénybõl folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten.

19. Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítõ révén.

20. Egynek azonban nem kell közvetítõ, az Isten pedig egy.

21. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha törvénynek lett volna éltetõ ereje, akkor valóban a törvénybõl fakadna az igazságosság.

22. De az Írás mindent bûnösnek nyilvánított, hogy a hívõk a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben.

23. Mielõtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és õrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövõre várt.

24. Így a törvény nevelõnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk.

25. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelõ keze alól.

26. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben.

27. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.

28. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nõ, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.

29. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.

12. Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.

13. Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettõ szemének.

14. Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél.