Biblia egy év alatt.

A 296. napon az 1Makkabeusok 15. fejezete a szilárd hit és a bátorság pillanatairól számol be. A Sirák 36-37 arra tanít minket, hogy vezessük szívünket és ápoljuk az erényeket, a Példabeszédek 23:26-28 pedig a szív őszinte Istennek való átadását és a mindennapi bölcsesség gyakorlását hangsúlyozza.

1. Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteirõl a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek.

2. Így szólt: "Antiochusz király üdvözletét küldi Simon fõpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének.

3. Némely gonosztevõk hatalmukba kerítették õseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyûjtöttem és hajókat szereztem.

4. Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban.

5. Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az elõzõ királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek.

6. Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak.

7. Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erõdeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak.

8. Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövõben járna tõled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra.

9. Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsõségtek az egész földön ismeretessé válik."

10. A 174. esztendõben Antiochusz bevonult õsei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hû Trifonhoz.

11. Antiochusz üldözõbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült,

12. mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták.

13. Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát.

14. Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felõl támadtak. Így a szárazföld és a tenger felõl is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki.

15. Numeniusz és kísérõi visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük:

16. "A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának.

17. Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon fõpap és a zsidók népe küldte õket,

18. s hoztak egy 1000 minát érõ aranypajzsot.

19. Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget.

20. Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot.

21. Ha tehát valamely gonosztevõ országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon fõpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse."

22. Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arzakesznek

23. meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfiliának, Likiiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirénének.

24. Simon fõpapnak is készítettek egy másolatot.

25. Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni.

26. Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést.

27. De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában.

28. Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: "Elfoglaltátok Joppét, Gezert, és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak.

29. Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban.

30. Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok.

31. Egyébként 500 ezüst talentum jár értük és további 500 ezüst talentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek."

32. Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany- és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán elõadta a király követeléseit.

33. Simon így válaszolt: "Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy idõben igazságtalanul megszálltak.

34. Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez.

35. Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot."

36. A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.

37. Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült.

38. Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fõvezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki,

39. aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erõsítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözõbe.

40. Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve kezdte a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni.

41. Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.

Fejezet 36

1. Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk, te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk, ültesd félelmedet minden pogány népbe!

2. Az idegen népek ellen emeld föl kezedet, hogy õk is lássák hatalmas tetteidet.

3. Ahogy irányunkban szentnek mutatkoztál elõttük, mutatkozz most nagynak elõttünk velük szemben,

4. hogy õk is megtudják, amit mi már tudunk: nincsen más Isten, Urunk, rajtad kívül.

5. Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsõítsd meg kezedet és erõs karodat.

6. Szítsd fel haragodat, engedj szabad folyást indulatodnak, alázd meg, s pusztítsd el ellenségeinket.

7. Siettesd az idõt, és gondolj a végükre, hogy megemlegessék csodás tetteidet.

8. Tûz eméssze meg az élve maradtakat, s néped elnyomóit érje utol a vég.

9. Üsd le az idegen fejedelmek fejét, akik így beszélnek: "Nincs más rajtunk kívül."

10. Gyûjtsd egybe Jákobnak valamennyi törzsét, s oszd ki örökségük, mint a régmúlt idõkben.

11. Irgalmazz a népnek, Uram, amely nevedet viseli, Izraelnek, amely elsõszülötted lett.

12. Légy könyörülettel szent városod iránt, Jeruzsálem iránt, hol a hajlékod van.

13. Töltsd be Sion hegyét dicséreteddel és dicsõségeddel a templomodat.

14. Tanúskodjál elsõ teremtményed mellett, biztosítsd a jövõt, amit a nevedben elõre hirdettek.

15. Jutalmazd meg azokat, akik benned bíznak, bizonyítsd be, hogy igaz prófétáid szava.

16. Hallgasd meg, Uram, szolgáid esdeklõ imáját, Áron áldására, mit népedre adott.

17. Ismerje el a föld minden sarka, hogy te vagy az Úr, az örök Isten.

18. Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál.

19. Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értõ szív is a hazug szavakat.

20. Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki.

21. Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is, mint a többi.

22. Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete.

23. Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember.

24. Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelõ segítséget, támaszt.

25. Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol.

26. Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet?

27. Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenõt, ahol eléri az este.

Fejezet 37

1. Minden barát azt mondja: "Jó vagyok hozzád". De egyik-másiknak csak a neve barát.

2. Vajon nem halállal felérõ bánat az, hogyha a jóbarát ellenséggé válik?

3. Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek?

4. A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik.

5. A (rossz) barát haszonlesésbõl mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik.

6. Hûséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla.

7. Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol.

8. Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki elõbb, mire van szüksége - mert hiszen õ csak magára gondol -, nehogy sóvárogva emelje rád szemét.

9. Azt mondja neked: "A helyes úton jársz", aztán megáll, s nézi, mi lesz veled.

10. Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidrõl,

11. a feleségeddel a vetélytársnõjérõl, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedõvel az eladnivalódról, a vevõvel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívûvel az irgalmasságról, a semmittevõvel valami munkáról, az esztendõs cseléddel a dolog végérõl, a lusta rabszolgával a munka terhérõl. Ne ilyenek között keress tanácsadót.

12. Keresd fel gyakran az istenfélõ embert, akirõl tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted.

13. Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?

14. A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét õrszem magas õrhelyérõl.

15. Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy õ irányítsa lépteid hûségben.

16. Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mû forrása.

17. Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belõle:

18. a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik.

19. Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan.

20. Van szépen szóló ember, aki gyûlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész.

21. Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, õ meg híjával van minden bölcsességnek.

22. Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama.

23. Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse.

24. A bölcset az áldás bõven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják.

25. Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma.

26. Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad.

27. Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól.

28. Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt.

29. Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után.

30. Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége.

31. A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.

26. Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.

27. A feslett nõ olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szûk kút.

28. Ez is leskelõdik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja.