Biblia egy év alatt.

A 275. napon Nehémiás szembeszáll az összeesküvés-elméletekkel, és hittel, valamint körültekintéssel erősíti meg vezetőit. Eszter 3:13 kiemeli az Izrael népét fenyegető fenyegetést és az isteni beavatkozás fontosságát. A Példabeszédek 21:1-4 Isten szuverenitásával, igazságosságával és igazlelkű viselkedésével kapcsolatban vezet el minket, emlékeztetve minket arra, hogy feddhetetlenül kell cselekednünk még a kihívások ellenére is.

Fejezet 6

1. Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés - csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl -,

2. Szanaballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: "Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Ono völgyében." Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem.

3. Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: "Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itt hagynám, s elmennék hozzátok."

4. Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik.

5. Akkor Szanaballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében.

6. Ezt írta benne: "A népek között az a hír terjedt el - Gasmu is megerõsíti -, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni.

7. Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!"

8. Én azonban ezt a választ küldtem neki: "Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki."

9. Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: "Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be." De ellenkezõleg, erõt gyûjtöttem kezembe.

10. Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!"

11. De én azt válaszoltam: "Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be."

12. Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette,

13. hogy félelmemben így tegyek és vétkezzem. Ürügyül szolgált volna nekik rosszindulatú megszólásra, arra, hogy gyalázhassanak.

14. Emlékezzél, Istenem, Tóbiásra, tettei szerint és Noadja prófétaasszonyra is, és a többi prófétára, aki el akart rettenteni!

15. Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal.

16. Amikor ellenségeink ezt mind megtudták, és a körülöttük levõ nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Tudatára ébredtek, hogy Istenünk vitte véghez ezt a mûvet.

17. Ebben az idõben Júda több elõkelõ embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) õhozzájuk.

18. Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül.

19. Még magasztalták is elõttem jó tulajdonságait, és hírül vitték neki szavaimat. Tóbiás leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.

Fejezet 7

1. Amikor elkészült a fal, és föltettem a kapuszárnyakat, õröket (valamint énekeseket és levitákat) állítottam a kapukhoz.

2. Jeruzsálem kormányzását testvéremre, Hananira bíztam és a vár parancsnokára, Hananjára, mert õ a többinél is hûségesebb és istenfélõbb ember volt.

3. Így szóltam hozzájuk: "Jeruzsálem kapui ne legyenek nyitva addig, amíg a nap melegen nem tûz, és amikor még magasan van, be kell zárni és a kapuszárnyakat be kell reteszelni. Õröket kell állítani Jeruzsálem lakói közül, némelyeket õrhelyükre, másokat házuk elé."

4. A város tágas volt és nagy kiterjedésû, de lakossága gyér volt, és nem építettek benne házakat.

5. Azt a gondolatot sugallta Istenem, hogy hívjam össze a fõembereket, az elöljárókat és a népet, és vegyem õket számba. Kezembe került azoknak a jegyzéke, akik elõször tértek vissza. Ebben ezt találtam megírva:

6. A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a számûzetésbõl, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta õket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába.

7. Zerubbábellal, Jesuával, Nehemiással, Azarjával, Raamjával, Nahmanival, Mordekaival, Bilsannal, Miszperettel, Bigvaival, Nehummal, Baanával érkeztek. A férfiak száma Izrael népébõl:

8. Paros fiai: kétezer-százhetvenkettõ;

9. Sefatja fiai: háromszázhetvenkettõ;

10. Arat fiai: hatszázötvenkettõ;

11. Pahat-Moáb fiai, azaz Jesua és Joáb fiai: kétezer-nyolcszáztizennyolc;

12. Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;

13. Zattu fiai: nyolcszáznegyvenöt;

14. Zakkai fiai: hétszázhatvan;

15. Binnui fiai: hatszáznegyvennyolc;

16. Bebai fiai: hatszázhuszonnyolc;

17. Azgad fiai: kétezer-háromszázhuszonkettõ;

18. Adonikam fiai: hatszázhatvanhét;

19. Bigvai fiai: kétezerhatvanhét;

20. Adin fiai: hatszázötvenöt;

21. Ater, vagyis Hiszkija fiai: kilencvennyolc;

22. Hasum fiai: háromszázhuszonnyolc;

23. Beszai fiai: háromszázhuszonnégy;

24. Harif fiai: száztizenkettõ;

25. a gibeoniak: kilencvenöt;

26. Betlehem és Netofa lakói: száznyolcvannyolc;

27. Anatot lakói: százhuszonnyolc;

28. Bet-Azmavet lakói: negyvenkettõ;

29. Kirjat-Jearim, Kefira és Beerot lakói: hétszáznegyvenhárom;

30. Rama és Geba lakói: hatszázhuszonegy;

31. Mikmasz lakói: százhuszonkettõ;

32. Bétel és Ai lakói: százhuszonhárom;

33. Nebo fiai: ötvenkettõ;

34. a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;

35. Harim fiai: háromszázhúsz;

36. Jerikó lakói: háromszáznegyvenöt;

37. Lod, Hadid és Ono lakói: hétszázhuszonegy;

38. Szenaa fiai: háromezer-kilencszázharminc.

39. A papok: Jedeja fiai, vagyis Jesua háza: kilencszázhetvenhárom;

40. Immer fiai: ezerötvenkettõ;

41. Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;

42. Harim fiai: ezertizenhét.

43. A leviták: Jesua fiai, vagyis Kadmiel, Binnui, Hodja: hetvennégy.

44. Az énekesek: Aszaf fiai: száznegyvennyolc.

45. A kapuõrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai: százharmincnyolc.

46. A templomszolgák: Sziha fiai: Haszufa fiai, Tabbaot fiai,

47. Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai,

48. Lebana fiai, Hagaba fiai, Salmai fiai,

49. Hanan fiai, Giddel fiai, Gahar fiai,

50. Reaja fiai, Reszin fiai, Nekoda fiai,

51. Gazzam fiai, Uzza fiai, Paszéah fiai,

52. Beszai fiai, a Meuniták fiai, a Nefisziták fiai,

53. Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,

54. Baszlut fiai, Mehira fiai, Harsa fiai,

55. Barkosz fiai, Sziszra fiai, Temah fiai,

56. Nesziah fiai, Hatifa fiai.

57. Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Szoferet fiai, Perida fiai,

58. Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai,

59. Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebajim fiai, Amon fiai.

60. A templomszolgák és Salamon szolgái összesen: háromszázkilencvenkettõ.

61. A következõk Tel-Melahból, Tel-Harsaból, Kerubból, Addonból és Immerbõl vonultak ki, s nem tudták igazolni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelbõl származott:

62. Delaja fiai, Tóbiás fiai, Nekoda fiai: hatszáznegyvenkettõ.

63. A papok közül Hobajja fiai, Hakkosz fiai, Barzilláj fiai - ez a gileádi Barzilláj lányai közül vett magának feleséget és tõle kapta nevét.

64. Ezek az emberek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták õket, mint tisztátalanokat a papi szolgálatból.

65. A kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent eledelekbõl egyenek, amíg nem támad pap az urimhoz és a tummimhoz.

66. Az egész gyülekezet negyvenkétezer-háromszázhatvan személybõl állott,

67. nem számítva szolgáikat, szolgálóikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt velük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnõ.

68. A lovak száma hétszázharminchatot tett ki, az öszvéreké kétszáznegyvenötöt, a tevéké négyszázharmincötöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúsz volt.

69. A családfõk közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez.

70. A családfõk 20 000 drachma aranyat és 2200 mina ezüstöt adtak a munkálatokra szánt kincsekhez.

71. Amit a többi nép adományozott, az 20 000 drachma aranyat, 2000 mina ezüstöt és hatvanhét papi ruhát tett ki.

72. A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuõrök, az énekesek, a templomszolgák és Izrael többi fiai pedig városaikban. Közeledett a hetedik hónap.

1. Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségbõl való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt.

2. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak elõtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le.

3. "Miért hágod át a királyi parancsot?" - kérdezték tõle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak.

4. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.

5. Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le elõtte, fellángolt benne a harag.

6. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.

7. Achasvéros király 12. évében, az elsõ - azaz Niszán - hónapban "purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett.

8. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: "Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétõl, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja õket.

9. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselõi kezébe a királyi kincstár javára."

10. A király lehúzta ujjáról a gyûrût, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözõjének adta.

11. Azt mondta a király Ámánnak: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!"

12. Az elsõ hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének - minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le.

13. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.(a) Így szólt a levél: "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedõ százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetõknek. (b) Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erõszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélsõ határokig. (c) Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitûnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hûségrõl tett bizonyságot és (d) a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. (e) Megtudtuk, hogy ez a nép - a népek közül egymaga - minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktõl idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. (f) Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán - ügyeink intézõje, s számunkra atyánk után az elsõ - felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendõ tizenkettedik - azaz Adar - hónapjában, a tizenharmadik napon. (g) Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erõszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága."

14. A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elõ.

15. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.

1. A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja.

2. A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.

3. Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat.

4. A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bûn.