Fejezet 43
1. Most hát ezt mondja az Úr, a teremtõd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.
2. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tûzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.
3. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted.
4. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.
5. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletrõl idehozom nemzetségedet, és összegyûjtelek napnyugatról.
6. Azt mondom majd északnak: Add vissza õket! És délnek: ne tartsd vissza õket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól.
7. Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsõségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
8. Lépjen elõ a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.
9. Gyûljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elõ tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja õket, azt mondhassa: Úgy van!
10. Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Elõttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.
11. Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.
12. Én hirdettem elõre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr.
13. Én vagyok az Isten, öröktõl fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
14. Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.
15. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtõje, a ti Királyotok.
16. Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben,
17. aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja.
18. Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.
19. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.
20. Dicsõíteni fog a mezõ minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak.
21. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsõségemet.
22. Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törõdtél velem, Izrael!
23. Nem hoztad el nekem bárányaidat égõáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsõítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek.
24. Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bûneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.
25. Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bûneidre nem emlékezem többé.
26. Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elõ ügyedet és igazold magad.
27. Õsatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem,
28. fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.
Fejezet 44
1. Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!
2. Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.
3. Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezõt, és bõvízû patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.
4. Úgy sarjadzanak majd, mint a fû a forrás közelében, mint a fûzfák a vízfolyások mellett.
5. Az egyik így szól majd: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: "Úr", az meg Izrael nevével dicsekszik.
6. Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az elsõ és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
7. Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát elõttem! Ki adta hírül a jövõt már kezdettõl fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!
8. Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtõl fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
9. A bálványkészítõk mind semmik. Tetszetõs alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
10. Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belõle semmi haszna.
11. Igen, tisztelõik mind csalódnak majd, a készítõik meg szégyent vallanak. Gyûljenek mind össze, álljanak elõ! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.
12. A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja mûvét. Erõs karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.
13. Az ács mérõzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésõjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körzõ vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belõle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.
14. Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elõ, amelyet az erdõ fái közül választott magának. Vagy pedig fenyõfát ültet. Ezt az esõ fölneveli,
15. hogy az embernek legyen tüzelõje. Vesz belõle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belõle és imádja; bálványt csinál és leborul elõtte.
16. A fa egyik részét elégeti a tûzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: "Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!"
17. A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik elõtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: "Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!".
18. Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.
19. Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: "A felét elégettem a tûzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sõt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó elõtt boruljak le?"
20. Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?"
21. Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.
22. Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhõt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
23. Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdõ, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsõsége felragyogott Izraelben.
24. Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtõje; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.
25. Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendõmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
26. Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
27. Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.
28. Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!
