Fejezet 34
1. Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él!
2. Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti õket.
3. A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükbõl bûz csap fel, vérüktõl szinte megolvadnak a hegyek,
4. s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölõdnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szõlõ, s mint a fügefáról a levél.
5. Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.
6. Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén.
7. De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértõl és poruk csöpögni fog a hájtól.
8. Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezõjének.
9. Patakjai szurokká változnak, a pora kénkõvé, és földje égõ szurokká lesz...
10. Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékrõl nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki.
11. Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérõzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérõónját.
12. Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, fõemberei mind semmivé lesznek.
13. Bojtorján nõ majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája.
14. Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szõrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet.
15. Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi õket. Keselyûk gyûlnek oda,
16. ott lesz a találkozóhelyük. (16ab) Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így, (16d) és lelke gyûjtötte egybe õket.
17. Maga vetett sorsot mindnyájunknak, keze osztotta ki nekik mérõzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékrõl nemzedékre ott tanyáznak.
Fejezet 35
1. Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon!
2. Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsõsége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsõségét, Istenünk ragyogó fönségét.
3. Erõsítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
4. Mondjátok a csüggedt szívûeknek: "Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek."
5. Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.
6. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.
7. A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellõ fû és nád terem...
8. És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.
9. Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta,
10. akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.
Fejezet 36
1. Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerõsített városa ellen, és bevette õket.
2. Akkor az asszírok királya elküldte fõpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A fõpohárnok ott táborozott le a Felsõ-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezõre vivõ úton.
3. Oda ment ki hozzá Eljakim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joach, Aszaf fia, a jegyzõ.
4. A fõpohárnok azt mondta nekik: "Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira?
5. Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erõ? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni?
6. Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak.
7. Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem õ az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez elõtt az oltár elõtt imádkozzatok!?
8. Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat.
9. Hogy akarsz csak egyet is elûzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban.
10. Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!"
11. Ekkor Eljakim, Sebna és Joach így szóltak a fõpohárnokhoz: "Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van."
12. De a fõpohárnok azt mondta: "Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!"
13. Akkor a fõpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: "Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait!
14. Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket.
15. S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert õ biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére.
16. Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szõlõje és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja,
17. amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termõ föld, kenyeret és szõlõt adó föld.
18. Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezébõl?
19. Hol vannak Hamat és Arfát istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Hol vannak Szamaria földjének istenei? Azok tán megmentették Szamariát?
20. Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtõl?"
21. Erre õk csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki!
22. Aztán Hilkija fia, Eljakim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joach, a jegyzõ visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a fõpohárnok szavait.
