Biblia egy év alatt.

A 188. napon a Királyok második könyve 22. fejezete a Törvénykönyv felfedezéséről és Jósiás király Isten iránti hűségének helyreállításáról számol be. A Krónikák második könyve 33. fejezete feltárja az előző uralkodás hibáit és romlottságát, szemben a közelgő reformációval. A Példabeszédek könyve 7. fejezete a csábítás és a bölcsesség hiányának veszélyeire figyelmeztet minket, bölcsességre és éberségre tanítva döntéseinkben.

1. Jozija nyolcesztendõs volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya.

2. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen õsének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra.

3. Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással:

4. "Menj fel a fõpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb õrei a néptõl beszedtek.

5. Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak,

6. az asztalosoknak, az építõknek és a kõmûveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához.

7. De nem kell õket elszámoltatni a nekik átadott pénzrõl, mert hûségesen és becsületesen kezelik."

8. Akkor Hilkija fõpap közölte Safán írnokkal: "Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában." És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta.

9. Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: "Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelõnek az Úr templomába rendeltek."

10. Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: "Egy könyvet adott át nekem Hilkija", és Safán felolvasta a királynak.

11. Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját.

12. Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának:

13. "Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felõl, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elõ van írva."

14. Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék õre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele.

15. Õ azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket:

16. Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott,

17. mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük mûvével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le.

18. Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál...

19. Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr elõtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem elõtt, én is meghallgattalak - mondja az Úr.

20. Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok." Közölték a királlyal a hírt.

1. Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elûzött Izrael fiai elõl.

3. Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baaloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta.

4. Sõt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké.

5. Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán.

6. Hinnom fiának völgyében saját fiait is tûzbe küldte. Varázslással, jövendõmondással, ráolvasással is foglalkozott, sõt halottidézést és jóslást is ûzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa.

7. Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyrõl azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre.

8. Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földrõl, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket."

9. Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot mûveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elõl.

10. Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törõdtek vele.

11. Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták.

12. Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene elõtt.

13. Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten.

14. Ezek után egy külsõ falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerõsített városába.

15. Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból.

16. Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.

17. Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az õ Istenének.

18. Manassze egyéb dolgai, könyörgése az õ Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében.

19. Könyörgése és meghallgattatása, minden bûne és hûtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése elõtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében.

20. Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.

21. Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

22. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált.

23. Õ nem alázkodott meg az Úr elõtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sõt, Ámon sokkal nagyobb bûnöket követett el.

24. Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában.

25. Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.

1. Õrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!

2. Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, õrizd tanításom, mint a szemed fényét.

3. Kösd õket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!

4. Mondd a bölcsességnek: "A nõvérem vagy". És az okosságnak: "Te meg a rokonom".

5. Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgõ szavú idegen nõtõl.

6. Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelõdik,

7. hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:

8. arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az õ háza van.

9. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.

10. Összeakad vele egy nõszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.

11. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.

12. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelõdött.

13. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:

14. "Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.

15. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.

16. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.

17. Fekvõhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.

18. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!

19. Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.

20. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg elõbb, csak amikor holdtölte lesz."

21. Rábeszélõ készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.

22. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.

23. Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.

24. Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!

25. Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!

26. Mert sokan elpusztultak, akiket tõrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.

27. Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.