Biblia egy év alatt.

A 135. napon a bölcsesség és az odaadás cselekvésben való jelenlétét figyelhetjük meg. A 2Sámuel 17. fejezete feltárja Ahitófel stratégiai tanácsait Absolon lázadása idején. A Krónikák 1. könyvének 22. fejezetében Dávid megszervezi a templom építésének előkészületeit, demonstrálva a tervezést és az Isten iránti hűséget. A 36. zsoltár Isten jóságát és hűségét ünnepli, biztonságot és lelki útmutatást kínálva a hívőknek.

1. Achitofel azt mondta Absalomnak: "Ki szeretnék magamnak választani tizenkétezer embert, aztán útra kelnék, hogy még az éjszaka nyomába eredjek Dávidnak.

2. Rajtaütök, amikor fáradt, s a keze erõtlen, és rémületbe ejtem. Erre az egész nép, amely vele tart, elmenekül. Akkor a királyra támadok,

3. és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a võlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet."

4. A tanács tetszett Absalomnak és Izrael véneinek.

5. Absalom mégis megparancsolta: "Hívjátok ide az archita Husait, hadd halljuk, mit mond."

6. Amikor Husai elment Absalomhoz, Absalom így szólt hozzá: "Ezt és ezt a tanácsot adta Achitofel. Kövessük-e a tanácsát? Ha nem, hát akkor mondd meg!"

7. Erre Husai azt mondta Absalomnak: "Az a tanács, amelyet Achitofel ezúttal adott, nem jó."

8. Aztán így folytatta Husai: "Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezõn, amelytõl elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenõt tartsanak.

9. Egészen biztos, hogy valamelyik szurdokban vagy egyebütt rejtõzik. Ha csak néhányan esnek is el a népbõl mindjárt az elején, és híre megy, mindjárt azt fogják mondani: Azok az emberek, akik Absalommal tartottak, vereséget szenvedtek.

10. Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hõs, és bátor emberek veszik körül.

11. Magam inkább ezt tanácsolnám: Gyûljön köréd egész Izrael Gáttól egészen Beersebáig, annyian, mint a tenger fövénye; s te magad is szállj harcba velük együtt.

12. Akkor támadjuk meg, ahol épp van, s úgy elárasztjuk, mint a harmat a földkerekséget. Nem marad belõle és emberei közül, akik vele tartanak, egyetlen egy sem élve.

13. Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kõdarab sem marad ott belõle."

14. Absalom és Izrael vénei felkiáltottak: "Az archita Husai tanácsa jobb, mint Achitofel tanácsa!" Az Úr ugyanis úgy intézte, hogy Achitofelnek a kedvezõbb tanácsát elvessék, mert az Úr romlást akart hozni Absalomra.

15. Ezután Husai tudatta Cádok és Ebjatár pappal: "Ilyen és ilyen tanácsot adott Achitofel Absalomnak és Izrael véneinek, én azonban ezt meg ezt tanácsoltam.

16. Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgõsen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt."

17. Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, õk aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba.

18. Egy fiatalember mégis észrevette õket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le.

19. Az asszony fogta a tetejét, és rátette a ciszterna nyílására, aztán zabot öntött rá, úgyhogy nem lehetett észrevenni.

20. Amikor Absalom emberei betértek az asszonyhoz a házba és megkérdezték: "Hol van Achimaac és Jonatán?", az asszony azt felelte nekik: "Innét tovább mentek a víz felé." Keresték õket, de aztán, hogy nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.

21. Mihelyt elmentek, Achimaac és Jonatán kimásztak a ciszternából, és sietve megvitték a hírt Dávid királynak. Azt mondták Dávid királynak: "Induljatok és gyorsan keljetek át a vízen. Mert Achitofel ezt meg ezt a tanácsot adta benneteket illetõen."

22. Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon.

23. Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el.

24. Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom, s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon.

25. Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevû izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Izaj lányával, Cerujának, Joáb anyjának nõvérével.

26. Izrael és Absalom Gileád földjén ütöttek tábort.

27. Amikor Dávid Machanajimba ért, az ammoniták (földjérõl), Rabbából való Nachasnak a fia, Sobi, a Lo-Debar-i Ammielnek a fia, Machir és a Rogelimba való gileádi Barzilláj

28. fekvõhelyeket, takarókat, fazekakat, cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét,

29. mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: "A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek."

1. Ekkor mondta Dávid: "Ez az Úrnak, az Istennek a háza és ez Izrael számára az égõáldozat oltára."

2. Dávid parancsot adott, hogy hívják össze az idegeneket, akik Izrael földjén éltek. Megtette õket kõfaragónak, hogy szegletköveket faragjanak az Isten házának építéséhez.

3. Dávid nagy mennyiségû vasról is gondoskodott szegnek és sarokvasnak a kapuszárnyakhoz, valamint annyi bronzról, hogy nem lehetett megmérni,

4. s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidoniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak.

5. Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsõséget és hírnevet szerezzen minden nép elõtt. Ezért elõkészületeket kell tennem. Dávid halála elõtt valóban megtette az elõkészületeket,

6. azután hívatta a fiát, Salamont és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének.

7. Dávid ezt mondta Salamonnak, "Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének,

8. de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem elõtt a földre.

9. Nézd, született egy fiad, õ a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétõl. Salamon lesz a neve. Az õ napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek,

10. õ építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerõsítem Izrael fölötti uralmának trónját.

11. Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy elõre megmondta rólad.

12. Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét.

13. Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erõs és bátor! Ne félj és ne rettegj!

14. Nézd, saját szegénységembõl félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk.

15. Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kõmûvesek, ácsok és mindenféle mûvészetben jártas számtalan ember,

16. akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá és legyen veled az Úr."

17. Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselõjének, hogy segítse Salamont:

18. "Az Isten, az Úr, nemde veletek volt és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az õ népe elõtt.

19. Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket. Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építtek."

1. (A karvezetõnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)

2. Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme elõtt nincs istenfélelem.

3. Azzal ámítja magát bensõleg, hogy bûnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.

4. Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszûnt okosat gondolni és tenni a jót.

5. Fekvõhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bûntõl nem irtózik.

6. Uram, irgalmad fölér az égig, hûséged a felhõkig.

7. Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetõje.

8. Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.

9. Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.

10. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.

11. Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívûeket õrizd meg hûségedben!

12. Gõgös lába ne taposson rám, és bûnös keze ne mutasson ajtót!

13. Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.