Biblia egy év alatt.

A 101. napon Jézus tanításait és csodáit követjük a János 7-9-ben, beleértve a kilétéről és hatalmáról szóló beszélgetéseket is. A Példabeszédek 5:15-23 a hűségre és a bölcsességre figyelmeztet minket, rámutatva a helyes döntések és a személyes feddhetetlenség fontosságára.

Fejezet 7

1. Jézus ezután bejárja Galileát, Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek.

2. Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.

3. Ezért testvérei így szóltak hozzá: "Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet.

4. Hisz senki sem mûködik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé."

5. Testvérei sem hittek ugyanis benne.

6. Jézus ezt válaszolta nekik: "Nekem még nem érkezett el az idõm, de nektek mindig megfelelõ az idõ.

7. Titeket nem gyûlölhet a világ, de engem gyûlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.

8. Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az idõm."

9. Ezt mondta nekik, s ott maradt Galileában.

10. De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, õmaga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.

11. A zsidók keresték az ünnepen. "Hol van?" - kérdezgették,

12. s a nép körében sokat emlegették. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy félrevezeti a népet.

13. De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.

14. Amikor már eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított.

15. A zsidók csodálkozva mondogatták: "Hogy ismerheti így az Írásokat, amikor nem is tanulta?"

16. Jézus így felelt nekik: "Tanításom nem tõlem való, hanem attól, aki küldött.

17. Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyõzõdhet róla, vajon Istentõl való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek.

18. Aki magától beszél, a saját dicsõségét keresi. Aki azonban annak dicsõségén munkálkodik, aki õt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság.

19. Hát nem adott nektek Mózes törvényt? Mégsem tartja meg egyiketek sem a törvényt. Miért törtök az életemre?"

20. "Te ördögtõl megszállott - szólt közbe a nép -, ugyan ki tör az életedre?"

21. Jézus azonban folytatta: "Egyetlen egy tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta.

22. Mózes parancsot adott a körülmetélésre - bár nem Mózestõl eredt, hanem az õsatyáktól -, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést.

23. Ha tehát szombaton is körülmetélkedhet az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért acsarkodtok ellenem, amiért egy embert meggyógyítottam szombaton?

24. Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!"

25. A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: "Ugye, ez az, akit halálra keresnek?

26. S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem gyõzõdtek meg róla az elöljárók, hogy õ a Messiás?

27. Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való."

28. Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: "Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek.

29. Én azonban ismerem, mert tõle vagyok és õ küldött."

30. Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

31. A népbõl sokan hittek benne. "Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?" - kérdezgették.

32. A farizeusoknak fülükbe jutott, hogy a nép titokban így beszél róla. Ezért a fõpapok és a farizeusok elküldték szolgáikat, hogy fogják el.

33. Ekkor Jézus azt mondta: "Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött.

34. Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."

35. Erre a zsidók tanakodni kezdtek: "Vajon hová akar menni, ahol nem találjuk meg? Csak nem a szórványban élõ görögökhöz készül, hogy tanítsa õket?

36. Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"

37. Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék,

38. aki hisz bennem: belsejébõl az Írás szava szerint élõ víz folyói fakadnak."

39. Ezt a Lélekrõl mondta, amelyben a benne hívõk részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsõült meg Jézus.

40. E szavak hallatára a népbõl némelyek így beszéltek: "Valóban ez a Próféta!"

41. Mások meg: "Õ a Messiás!" De voltak, akik így vélekedtek: "Hát jöhet a Messiás Galileából?

42. Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie."

43. Így szakadás támadt miatta a nép közt.

44. Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet.

45. A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdõre vonták õket: "Miért nem hoztátok magatokkal?"

46. A szolgák mentegetõztek: "Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél."

47. Erre a farizeusok megkérdezték tõlük: "Csak nem vezetett titeket is félre?

48. Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül?

49. Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvénybõl."

50. Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik:

51. "Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy elõször meghallgatták s meggyõzõdtek volna róla, hogy mit tett?"

52. De azt mondták neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta."

53. Ezután mindnyájan hazamentek.

Fejezet 8

1. Jézus kiment az Olajfák hegyére,

2. majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s õ leült és tanította õket.

3. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,

4. és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelõtt házasságtörésen érték.

5. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"

6. Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.

7. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!"

8. Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,

9. õk meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.

10. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"

11. "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

12. Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

13. A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod."

14. Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.

15. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.

16. Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.

17. Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes.

18. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött."

19. Erre megkérdezték tõle: "Hol van az atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."

20. Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az õ órája.

21. Egy más alkalommal így beszélt Jézus: "Elmegyek és kerestek, de bûnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek."

22. Erre a zsidók megjegyezték: "Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?"

23. De õ megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülrõl való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.

24. Azért mondtam nektek, hogy bûnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bûnötökben."

25. Erre megkérdezték tõle: "De hát ki vagy te?" "A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. -

26. Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tõle hallottam."

27. Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik,

28. Jézus mégis folytatta: "Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.

29. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van."

30. E szavaira sokan hittek benne.

31. Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,

32. megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

33. "Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?"

34. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el.

35. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.

36. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

37. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.

38. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok."

39. Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.

40. De ti az életemre törtök, bár az Istentõl hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.

41. Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erõsködtek: "Nem házasságtörésbõl születtünk, egy atyánk van, az Isten."

42. Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentõl való vagyok, tõle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem õ küldött.

43. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.

44. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

45. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.

46. Ki vádolhat bûnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?

47. Aki az Istentõl való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentõl valók."

48. A zsidók erre rátámadtak: "Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtõl megszállottnak mondunk?"

49. "Nem vagyok ördögtõl megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,

50. noha nem keresem a magam dicsõségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.

51. Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre."

52. A zsidók közbevágtak: "Most aztán igazán meggyõzõdtünk róla, hogy ördögtõl megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.

53. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz õ meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"

54. Jézus így válaszolt: "Ha én dicsõíteném meg magam, mit sem érne a dicsõségem. Atyám dicsõít meg, akirõl azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,

55. de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.

56. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki."

57. A zsidók felháborodtak: "Ötvenesztendõs sem vagy, s láttad Ábrahámot?"

58. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok."

59. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltûnt elõlük, és elhagyta a templomot.

Fejezet 9

1. Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.

2. Tanítványai megkérdezték tõle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"

3. "Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.

4. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.

5. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

6. Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente,

7. majd meghagyta neki: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Ez annyit jelent, mint: "küldött". Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.

8. A szomszédok és akik azelõtt koldulni látták, megkérdezték: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?"

9. Némelyek azt állították: "Igen, ez az", mások ellenben tagadták: "Nem az, csak hasonlít hozzá." De õ kijelentette: "Én vagyok az."

10. Erre megkérdezték tõle: "Hogyan nyílt meg a szemed?"

11. Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok."

12. Erre megkérdezték tõle: "Hol van?" "Nem tudom" - felelte.

13. Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz,

14. mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt.

15. A farizeusok is megkérdezték tõle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: "Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok."

16. A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: "Ez az ember nem Istentõl való, hisz nem tartja meg a szombatot." Mások ellene vetették: "Hogyan tehet bûnös ember ilyen csodát?" Így szakadás támadt közöttük.

17. Azért hát tovább faggatták a vakot: "Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?" "Azt, hogy próféta" - felelte.

18. De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit

19. és õket faggatták: "A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?"

20. Szülei ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született.

21. De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tõle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga."

22. A szülõk azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából.

23. Ezért mondták a szülei: "Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tõle magától."

24. Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: "Dicsõítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bünös."

25. "Azt, hogy bûnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok."

26. Erre újra faggatni kezdték: "Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?"

27. "Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?"

28. Erre becsmérelték, s azt mondták neki: "Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk.

29. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk."

30. "Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát.

31. Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bûnösöket, azt azonban, aki istenfélõ és teljesíti akaratát, meghallgatja.

32. Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát.

33. Ha nem Istentõl való volna, nem tehetett volna semmit."

34. Erre rászóltak: "Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bûnben születtél?" Ezzel kidobták.

35. Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tõle: "Hiszel az Emberfiában?"

36. "Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?"

37. "De hisz látod - felelte -, õ beszél veled."

38. Erre felkiáltott: "Hiszek, Uram!" - s leborult elõtte.

39. Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."

40. Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"

41. "Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bûnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bûnötök."

15. A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.

16. Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.

17. Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.

18. Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:

19. kecses szarvasünõ és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétõl légy szüntelen részeg.

20. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nõ testét ölelgetned?

21. Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.

22. Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bûnének hurka kötözi meg.

23. Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.