1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
2 "Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak.
3 Ha megfújják õket, az egész közösség gyûljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
4 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyûljenek köréd.
5 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra.
6 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni.
7 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni.
8 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendõ nemzedékekre is kötelezõ szabálynak.
9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elõl.
10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égõ- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek."
11 A második esztendõ második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhõ a tanúság hajléka felõl.
12 Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenõket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhõ Paran pusztájában ereszkedett le.
13 Elõször keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott.
14 Elsõként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt.
15 Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette.
16 A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt.
17 Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük.
18 Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az õ csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt.
19 A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette.
20 A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére.
21 Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították.
22 Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt.
23 A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette.
24 A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére.
25 Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt.
26 Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette.
27 A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére.
28 Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra.
29 Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: "Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyrõl azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek."
30 Õ azonban ezt válaszolta: "Nem megyek, inkább visszatérek szülõföldemre, rokonaim körébe."
31 De (Mózes) folytatta: "Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned.
32 Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat."
33 Elindultak hát az Úr hegyétõl és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik.
34 S az Úr felhõje lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak.
35 Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: "Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyûlölõid fussanak színed elõl!"
36 S amikor megállt, ezt mondta: "Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!"
Versículos relacionados com Számok könyve, 10:
A 10. szám leírja az Izrael gyermekeinek előkészítését, hogy a Sínai -hegyet az ígért föld felé hagyják. A fejezet tartalmazza a két ezüst trombita előállításának utasításait, amelyeket a gyülekezet jeleként kell használni. A Lévitákat a sátor és a sátrak szállításának gondozására rendelték. Tehát amikor a trombiták megszólaltak, Izrael gyermekei távoztak az utazás következő szakaszára. Az alábbiakban öt vers található a 10. számban szereplő témákkal kapcsolatban.
Számok 2:17: "Akkor a gyülekezeti sátor a Léviták táborával a táborok közepén távozik; a táborozáskor a zászlók szerint mindegyikükben távoznak." Ez a vers arról szól, hogy az utazás során Izrael gyermekeinek szervezéséről és a formációban mozogtak. A Léviták felelősek a sátor gondozásáért, és a táborok közé helyezték magukat.
Számok 9:15-16: "A sátor felemelkedésének napján a felhő lefedte a sátorot, nevezetesen a tanúvallomást; délután reggelig a sátoron volt tűz. tűz megjelenése volt. " Ez a vers azt írja le, hogy Isten hogyan vezette Izrael gyermekeit a sivatagi utazás során. A felhő és a tűz Isten jelenlétének látható jelei voltak, és jelezték, hogy mikor volt ideje távozni.
Mózes 1:33: "Aki, aki útközben, előtted ment, elõtt ment, éjjel a tűzben, hogy megmutassa neked azt a helyet, ahol táboroznunk kellett, és napot a felhőben." Ez a vers hivatkozás a felhőre és a tűzre, amely Izrael gyermekeit vezeti a sivatagi utazás során. Ez azt mutatja, hogy Isten jelen volt, és vezette őket, még nehéz időkben is.
Zsoltár 81:3: "Érintse meg az újhold trombitáját, ünnepségünkben." Ez a vers megemlíti a trombita használatát a vallási ünnepségekben. A 10. számban leírt ezüst trombitákat használták a gyülekezet jeleként, de imádat és ünneplés idején is használták őket.
Matthew. Ez a vers utalás Jézus visszatérésére és a halottak feltámadására. A trombitákat játszó angyalok képe egy szimbolikus figura, amelyet az esemény leírására használnak. A trombita egy hirdetési szimbólum és felkészülés a nagy eseményre.
Poglavlja: