1 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érõ falakkal megerõsített nagy városokat,
2 az enakiták nagy és magas termetû népét, amelyet ismersz, s amelyrõl magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?
3 Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át elõtted, mint emésztõ tûz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti õket, úgyhogy gyorsan kiûzheted és elpusztíthatod õket, ahogy az Úr megmondta neked.
4 Amikor az Úr, a te Istened elûzi õket, ne mondd magadban: az Úr hûségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért ûzi ki elõtted az Úr.
5 Nem hûségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért ûzi ki elõtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.
6 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hûségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.
7 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen.
8 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket.
9 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.
10 Az Úr átadott nekem két kõtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyûléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.
11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kõtáblát, a szövetség tábláit.
12 Aztán így szólt hozzám az Úr: "Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bûnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!"
13 Aztán így folytatta az Úr: "Látom, nyakas ez a nép!
14 Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színérõl! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek."
15 Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyrõl. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett.
16 Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra.
17 Ezzel a két kõtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem.
18 Aztán leborultam az Úr elõtt, s mint elõször, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bûnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat.
19 Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstõl, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket.
20 De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is.
21 Bûnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tûzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyrõl lefutó patakba szórtam.
22 Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat.
23 S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: "vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek", akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára.
24 Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen.
25 Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetõzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva
26 könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erõs kézzel kivezettél Egyiptomból!
27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét!
28 Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni õket a földre, amelyet ígért nekik, s gyûlöletbõl félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa õket!
29 Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erõddel és kinyújtott karoddal."
Versículos relacionados com Második Törvénykönyv, 9:
A 9. Mózes 9 kiemeli Isten hűségét, hogy teljesítse ígéretét Izrael népének, még akkor is, ha lázadó és engedetlenek voltak. A fejezet emlékeztet arra az epizódra is, amelyben Mózes beavatkozott az emberekért, kérve Isten kegyelmét és döntését, hogy elpusztítsa őket. Az alábbiakban bemutatjuk a többi Biblia könyv öt versét, amelyek a 9. Mózes 9 -ben tárgyalt témákra vonatkoznak.
Zsoltár 106:6: "Bűnik, mint a szüleink; gonoszul járunk, gonoszul járunk." Ez a zsoltár felismeri az Isten iránti bűnre és engedetlenségre való hajlamot, ami az Izrael népének szembesülésének nehézségei voltak.
Zsoltár 130:3-4: "Ha te, Uram, figyeld meg a gonoszságokat, Lord, ki fog élni? De a megbocsátás a megbocsátás, hogy félhet." Ez a zsoltár kiemeli Isten kegyelmét és irgalmát, hogy megbocsátja azokat, akik megbánják és bíznak benne, csakúgy, mint Izrael esetében, amikor Mózes beavatkozott értük.
Példabeszédek 28:13: "Ami a bűncselekményeket lefedi, soha nem fog virágzni, de mi bevallja őket, és meg fogja érni az irgalmat." Ez a vers megmutatja annak fontosságát, hogy felismerjük és bevallják az Istennek a bűneit, hogy megkapják kegyelmét és megbocsátását, ahogyan Mózes Izrael népének nevében tette.
Jeremiás 31:33: "De ezt a koncertet fogok csinálni az Izrael Házával azokban a napok után, azt mondja az Úrnak, hogy beleteszem a törvényemet, és megírom a szívébe; és én leszek a te Istened, és ők leszek. lesz az én embereim. " Ez a vers kiemeli Isten ígéretét, hogy átalakítja népének szívét, és törvényüket szívükbe írja, hogy engedelmeskedjenek és hűek legyenek hozzá.
Róma 3:23-24: "Mert mindannyian vétkeztek és megfosztottak Isten dicsőségéből; kegyelme által ingyenesen igazolják, Jézus Krisztus megváltása." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, miszerint mindannyian vétkeztek, és szükség van Isten kegyelmére és kegyelmére, hogy igazolják és megmentsék, mint az Izrael népe esetében.
Poglavlja: