1 Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
2 Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentõl nem félt, emberektõl nem tartott.
3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4 Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentõl nem félek, embertõl nem tartok,
5 de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."
6 Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?
7 Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja õket?
8 Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
9 Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla gyõzõdve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
10 "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11 A farizeus odaállt elõre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörõ, mint ez a vámos is.
12 Kétszer böjtölök hetenként, mindenembõl tizedet adok. -
13 A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! -
14 Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
15 Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították õket.
16 Jézus azonban odahívta õket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok õket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda."
18 Egy elõkelõ ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?"
19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat."
21 Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."
22 Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem."
23 Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24 Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!
25 Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
26 Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
27 Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges."
28 Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged."
29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendõ másvilágban pedig az örök életet."
31 Akkor félrevonta a tizenkettõt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.
32 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.
33 Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad."
34 Mit sem értettek belõle. Ez a beszéd olyan homályos volt elõttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
35 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.
36 Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.
37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.
38 Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
39 Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
40 Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:
41 "Mit akarsz tõlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!"
42 Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."
43 Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsõítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Versículos relacionados com Lukács evangéliuma, 18:
A St. Lukács 18 bemutatja Jézus legismertebb példabeszédeit, például a farizeus és a publican, a tisztességtelen bíró és a gazdag ember részét. A fejezet a hit és az alázat fontosságával is foglalkozik a keresztény életben, valamint hangsúlyozza a gazdagság elhagyásának és Jézus követésének szükségességét. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:
James 4:10: "Megalázz téged az Úr előtt, és ő felmagasztal téged." A farizeus és a Lukács 18:9-14-ben található Publican példabeszéd kiemeli az alázat fontosságát Isten előtt. James verse megerősíti ezt az elképzelést, hangsúlyozva, hogy azok, akik Isten előtt alázkodnak, felmagasztalja őt.
Zsidók 11:6: "Most, hit nélkül, lehetetlen kedvelni őt, mert szükséges, hogy aki Istenhez közeledik, úgy gondolja, hogy létezik, és azoknak a jutalmazása, akik őt keresik." A hit egy másik fontos téma a Szent Lukács 18-ban, különösen a Lukács 18:1-8 tartós özvegy példájában. Ez a Zsidók 11:6 verse kiemeli a hit fontosságát a keresztény életben, kijelentve, hogy lehetetlen az Isten kedvelése nélkül.
1 Timóteus 6:10: "Mert a pénz szeretete mindenféle betegség gyökerei; és ebben a kapzsiságban néhányan eltérnek a hittől, és sok fájdalmat átszúrtak." A Lukács 18:18-23-ban gazdag fiatalok példabeszéde hangsúlyozza a gazdagság elhagyásának és Jézus követésének szükségességét. Ez az 1 Timóteus 6:10 vers rámutat arra, hogy a pénz iránti szeretet a hit eltávolításához és sok fájdalmához vezethet.
Máté 6:24: "Senki sem szolgálhat két úriembert; mert gyűlöli az egyiket, és szeretni fogja a másikot, vagy az egyiknek szenteli magát, és megveti a másikot. Nem szolgálhatod Istent és gazdagságot." A gazdag fiatalember példabeszéde az Isten szolgálata és a gazdagság kiszolgálása közötti konfliktusra is foglalkozik. A Máté 6:24 e verséje hangsúlyozza, hogy lehetetlen egyszerre szolgálni.
Jakab 1:27: "A tiszta és a macula vallás nélkül Isten és az Atya felé fordul: az árvák és az özvegyek látogassa meg a gyötrelmükben, és mentesüljünk a világ korrupciójából." A farizeus és a Publican példabeszéd kiemeli az alázat és az igazságosság fontosságát, és Jakab 1:27 verse hangsúlyozza, hogy a keresztények felelősségének része az, hogy a hátrányos helyzetűek gondozása és az Isten előtti tisztán tartsa.
Poglavlja: