1 Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.
2 Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektõl, mert csak a pogány nemzetek félnek tõlük.
3 Valóban, csupa hiábavalóság az, amitõl a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdõn. Mesterember keze faragta ki bárddal;
4 aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal, (4b) szeggel és kalapáccsal erõsítik meg õket, hogy szét ne hulljanak.
5 Olyanok, mint a madárijesztõ az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell õket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tõlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük.
6 Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved!
7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna.
8 Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak.
9 Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének mûve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk;
10 Az Úr azonban az igaz Isten, õ az élõ Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul.
11 [Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földrõl és az ég alól.]
12 Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket.
13 Ha felhangzik mennydörgõ szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhõket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.
14 Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranymûves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.
15 Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bûnhõdésük ideje, egy szálig elvesznek.
16 Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: õ a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.
17 Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földrõl, ti, az ostromlott városnak lakói!
18 Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak.
19 "Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat.
20 De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat."
21 Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt.
22 Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felõl, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
23 Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.
24 Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.
25 Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 10:
A Jeremiah 10 egy olyan fejezet, amely a bálványimádás bűnével és a próféta figyelmeztetésével foglalkozik Júda népére, hogy elmozduljon e gyakorlatoktól és térjen vissza az igaz Istenhez. Az alábbiakban kiválasztott versek ezzel a témával foglalkoznak:
Zsoltár 115:4-8: "Bálványuk ezüst és arany, az ember kezének munkája. Van szájuk, de nem beszélnek; vannak szemük, de nem látják; fülük van, de nem hallják; Van orruk, de nem szaga; vannak; kezük van, de nem érzik magukat; van lábuk, de nem járnak; nem jön ki hang a torkádból. " Ez a zsoltár leírja a bálványok hiábavalóságát, amelyek az emberek kezébe kerülnek, és nincsenek hatalmuk vagy életük.
Ézsaiás 44:9-20: Ez az egész kivonat a próféta figyelmeztetése Izaiah bálványimádás ellen, valamint a fa- és fémképek felépítése. Rámutat ezeknek a gyakorlatoknak az ellentmondására, mivel a férfiak szeretik egy olyan tárgyat, amelyet maguk teremtettek, és nincs hatalma vagy élete.
1 Korinthus 8:4-6: "Mennyire étkezik, amikor a bálványokig áldozott dolgokból esznek, tudjuk, hogy a bálvány a világon semmi, és csak egy Isten van. A mennyben a földön akar, mivel sok isten van És sok úriember, de számunkra csak egy Isten, az Atya, akinek mindegyike és kinek élünk; és egy Úr, Jézus Krisztus, amelyben mindegyik, és mi is neki. " Ebben a részletben Pál korinthusoknak küldött leveléből azt tanítja, hogy a bálványok semmi, és csak egy igazi Isten van, aki Urunk Jézus Krisztus apja.
ApCsel 17:22-31: Ebben a szövegben Pál apostol elmondja az athéniakról az ismeretlen Istenről, amelyet imádtak, de aki valójában minden dolog Teremtő istene. Rámutat az emberi kezek által készített bálványok és istenek imádatának ellentmondására, amikor az igazi Isten nem tartalmazható az anyagi tárgyakba.
2 Korinthus 6:16-18: "Milyen megállapodás van Isten temploma és a bálványok között? az enyém lesz az emberek. Ezért kijöttem belőlük, és külön, mondjuk az Úrnak; ne érintse meg a szennyeződést; és megkapom, az apád leszek, és nekem és lányai leszel nekem - mondja a Mindenható, a Mindenható Uram. " Ebben a kivonatban Pál korinthusoknak küldött leveléből sürgeti a keresztényeket, hogy különítsenek el a bálványimádástól, és váljanak az élő Isten szentélyévé.
Poglavlja: