II Macabeus, 15

1. Ouvindo falar que Judas e seus alia­dos estavam nas fronteiras da Samaria, resolveu Nicanor atacá-los com toda a segurança no dia do repouso sabático.

1. Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja õket.

2. Os judeus, obrigados por ele a segui-lo, disseram-lhe: “Não faças um massacre tão selvagem e tão bárbaro, mas respeita por teu lado o dia escolhido e especialmente santificado por aquele que tudo vê”.

2. Ám azok a zsidók, akik kényszerûségbõl az õ seregében voltak, így beszéltek: "Ne mészárold le õket ilyen kegyetlen és embertelen módon! Légy tisztelettel a nap iránt, amelyet az szentelt meg kezdettõl, aki mindent lát!"

3. Mas esse tríplice celerado perguntou se existia no céu um soberano que houvesse prescrito observar o dia de sábado.

3. Erre megkérdezte a címeres gazember: "Van hát az égben egy Hatalmas, aki a szombat megülését elrendelte?"

4. Como eles respondessem: “Foi o mesmo Senhor vivo, Todo-poderoso no céu, quem ordenou a celebração do sétimo dia”.

4. Azt felelték: "Maga az élõ Isten parancsolta meg a hetedik nap megülését, aki az égben lakik."

5. O outro replicou: “Também eu sou poderoso na terra e ordeno que se tomem as armas e se executem as ordens do rei”. Todavia, não pôde executar seu desígnio criminoso.

5. De õ ellene vetette: "Ám a földön én vagyok az úr, és parancsot adok: ragadjatok fegyvert és szolgáljátok a királyt." Csakhogy megint nem sikerült neki gyalázatos tervét keresztülvinnie.

6. Enquanto Nicanor, no auge de seu orgulho, decidia erigir um troféu com os despojos de Judas e seus companheiros,

6. Nikanor gõgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott gyõzelmére nyilvános emlékmûvet emel.

7. Macabeu, ao contrário, deixava-se levar por uma inteira confiança de que haveria de obter auxílio do Senhor.

7. Ám a Makkabeus töretlenül és rendületlenül bízott az Úr segítségében.

8. Exortava os seus companheiros a que não temessem o ataque dos gentios, a que se lembrassem dos auxílios já obtidos do céu e a que esperassem, pois também agora o Todo-poderoso lhes concederia a vitória.

8. Bátorította embereit, ne féljenek a pogányok támadásától, inkább gondoljanak arra, mennyi segítséget kaptak már az égtõl. Most is bízzanak hát benne, hogy a Mindenható megadja nekik a gyõzelmet.

9. Encorajou-os citando a Lei e os profetas, lembrou-lhes os combates outrora sustentados e inflamou-os desse modo com um novo ardor.

9. A törvény és a próféták szavaival is bátorította õket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot.

10. Após ter-lhes reanimado o espírito, estimulou-os ainda, apresentando aos seus olhos a perfídia dos gentios e o desprezo da palavra dada.

10. Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hûtlenségére és hitszegésére.

11. Assim armou a todos não com a segurança que vem das lanças e dos escudos, mas com a coragem que suscitam as boas palavras. Narrou-lhes ainda uma visão digna de fé, uma espécie de visão que os cumulou de alegria.

11. Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl õket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlõ álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek.

12. Eis o que tinha visto: Onias, que foi sumo sacerdote, homem nobre e bom, modesto em seu aspecto, de caráter ameno, distinto em sua linguagem e exercitado desde menino na prática de todas as virtudes, com as mãos levantadas, orava por todo o povo judeu.

12. Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az elõzõ fõpapot, ezt a nemeslelkû, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért.

13. Em seguida, apareceu do mesmo modo um homem com os cabelos todos brancos, de aparência muito venerável e nimbado por uma admirável e magnífica majestade.

13. Aztán megjelent Júdásnak - ugyanilyen tartásban - egy õsz hajú, pompás külsejû férfi - csodálatos méltóság övezte.

14. Então, tomando a palavra, disse-lhe Onias: “Eis o amigo de seus irmãos, aquele que reza muito pelo povo e pela cidade santa, Jeremias, o profeta de Deus”.

14. Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért."

15. E Jere­mias, estendendo a mão, entregou a Judas uma espada de ouro, dizendo estas palavras ao entregá-la:

15. Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá:

16. “Toma esta santa espada que Deus te concede e com a qual esmagarás os inimigos”.

16. "Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget."

17. Entusiasmados pelas palavras de Judas, tão nobres e tão capazes de excitar a coragem e robustecer as almas dos jovens, decidiram os judeus não acampar, mas arrojar-se para a frente, travar com valor a batalha e obter assim uma decisão, porque a cidade, a religião e o templo estavam em perigo.

17. Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette.

18. Não lhes causavam tanta preocupação as mulheres, as crianças, seus irmãos e seus parentes. A primeira e principal inquietação que tinham era a purificação do templo.

18. Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Elsõ és legfõbb gondjuk a szent templom volt.

19. Não era menor a angústia dos que tinham ficado na cidade, ansiosos pela luta que ia ser travada fora, na planície.

19. De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezõn vívandó harc miatt.

20. Todos já aguardavam a batalha decisiva, prestes a se iniciar. Os inimigos também já se tinham reunido para o combate, os elefantes estavam postados no lugar conveniente, a cavalaria disposta nas alas.

20. Mindannyian várták a hamarosan elkövetkezõ döntõ ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelõ helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon.

21. Macabeu, à vista dessa multidão imensa, do aparato de armas tão diversas e do aspecto temível dos elefantes, estendeu as mãos para o céu e invocou o Senhor que opera prodígios. Sabia muito bem que não é o poderio das armas que obtém a vitória, senão que Deus a decide, outorgando-a aos que ele julga dignos dela.

21. Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevõ Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a gyõzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá.

22. Eis como foi sua oração: “Senhor, vós, que no tempo de Ezequias, rei da Judeia, enviastes vosso anjo e fizestes perecer cento e oitenta e cinco mil homens do exército de Senaquerib,

22. Így imádkozott: "Uram, Júda királyának, Hiszkijának idejében elküldted angyalodat, s az Szancherib táborából 185 000 férfit megsemmisített.

23. enviai, pois, ainda agora, ó soberano dos céus, um bom anjo que nos preceda, infundindo temor e espanto.

23. Küldd elõre most is, Egek Ura, jó angyalodat, ûzzék el elõlünk a félelmet és a rettenetet!

24. Que vosso braço se estenda e extermine aqueles que, blasfemando, vieram atacar vosso povo santo”. E, com essas palavras, concluiu sua prece.

24. Azok rettegjenek karod erejétõl, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!" Ezzel befejezte imáját.

25. De um lado, as tropas de Nicanor avançavam ao som das trombetas e dos hinos guerreiros;

25. Nikanor csapatai kürtszóval és harci dalokat énekelve vonultak fel.

26. do outro lado, os de Judas travavam a batalha entre invocações e orações.

26. Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre.

27. Enquanto pelejavam com as mãos, oravam ao Senhor no coração, e assim derribaram por terra nada menos que trinta e cinco mil homens e alegraram-se por verem Deus manifestar-se desse modo.

27. Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek.

28. Concluída a batalha, dispersaram-se felizes, quando reconheceram Nicanor prostrado com a sua armadura.

28. Amikor a csata végeztével öröm közepette elvonultak, látták, hogy Nikanor is ott fekszik fegyverzetében.

29. Então, entre gritos e alvoroço, louvaram o Senhor na língua paterna.

29. Erre kiáltozás és lárma támadt. Atyáik nyelvén dicsõítették az Urat.

30. Aquele que se consagrara de corpo e alma a serviço de seus concida­dãos e conservara para com seus compatriotas o amor de sua juventude, ordenou que degolassem a cabeça de Nicanor, como também a mão e o braço, e os levassem a Jerusalém.

30. Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hûségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe.

31. Chegado à cidade, convocou seus compatriotas, dispôs os sacerdotes diante do altar e mandou aproximarem-se também os que se achavam na fortaleza.

31. Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta.

32. Apresentou-lhes a cabeça do impuro Nicanor e a mão, que este maldito havia insolentemente estendido contra a morada do Todo-poderoso.

32. A várõrséget is oda rendelte. Akkor megmutatta nekik az elvetemült Nikanor fejét és az istenkáromlónak a kezét, amelyet az kérkedve kinyújtott a Mindenható szentélye ellen.

33. Depois mandou cortar a língua do ímpio para lançá-la em pedaços aos pássaros e mandou suspender diante do templo o braço decepado, como castigo de sua insensatez.

33. Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bûnhõdése jelét azonban felakasztotta a templom elé.

34. E todos puseram-se a louvar nestes termos o Senhor que se tinha manifestado: “Bendito seja aquele que preservou sua morada de toda a impureza”.

34. Az ég felé fordulva mindannyian dicsõítették az Urat ezekkel a szavakkal: "Legyen áldott, aki hajlékát megoltalmazta a gyalázattól!"

35. Judas suspendeu do mesmo modo a cabeça de Nicanor, na parte exterior da fortaleza, como sinal palpável e evidente da proteção do Senhor.

35. Nikanor fejét kitûzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül.

36. De comum acordo, foi estabelecido que, doravante, não se deixaria passar esse dia sem festejá-lo e que seria celebrada no dia treze do duodécimo mês, chamado Adar em língua siríaca, a vigília do dia de Mardoqueu.*

36. Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja elõtti napon megünneplik.

37. Assim se desenrolaram os acontecimentos relativos a Nicanor, e já que a partir dessa época Jerusalém permaneceu em poder dos hebreus, finalizarei aqui minha narração.

37. Így zajlottak le a Nikanorral összefüggõ események. Minthogy a hébereknek azóta birtokában maradt a város, bevégzem munkámat.

38. Se ela está felizmente concebida e ordenada, era este o meu desejo. Se ela está imperfeita e medíocre, é porque não pude fazer melhor.

38. Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erõmtõl telt.

39. Assim como é nocivo beber somente o vinho ou somente a água, mas agradável e verdadeiramente proveitoso beber a água e o vinho misturados, assim também a disposição agradável do relato é o que causa prazer aos ouvidos do leitor. E aqui termino.

39. Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet. Ugyanígy a mûvészi elbeszélés is élvezet azok számára, akik a történtekre figyelnek. Ezzel befejezem.