Cântico dos Cânticos, 4

1. – Tu és bela, minha querida, tu és formosa! Através do teu véu os teus olhos são como pombas, teus cabelos são como um rebanho de cabras, descendo impetuosas pela montanha de Galaad,*

1. De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérõl.

2. teus dentes são como um rebanho de ovelhas tosquiadas que saem do banho; cada uma leva dois cordeirinhos gêmeos, e nenhuma há estéril entre elas.

2. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.

3. Teus lábios são como um fio de púrpura, e graciosa é tua boca. Tua face é como um pedaço de romã debaixo do teu véu;

3. Az ajkad, mint a karmazsin szalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.

4. teu pescoço é semelhante à torre de Davi, construída para depósito de armas. Aí estão pendentes mil escudos, todos os escudos dos valentes.*

4. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kõbõl való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hõsi pajzs.

5. Os teus dois seios são como filhotes gêmeos de uma gazela, pastando entre os lírios.

5. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt.

6. Antes que sopre a brisa do dia, e se estendam as sombras, irei ao monte da mirra, e à colina do incenso.

6. Míg föl nem támad a nappali szellõ, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok.

7. És toda bela, ó minha amada, e não há mancha em ti.

7. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.

8. Vem comigo do Líbano, ó esposa, vem comigo do Líbano! Olha dos cumes do Amaná, do cimo de Sanir e do Hermon, das cavernas dos leões, dos esconderijos das panteras.

8. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyérõl, a párducok hegyérõl.

9. Tu me fazes delirar, minha irmã, minha noiva, tu me fazes delirar com um só dos teus olhares, com um só colar do teu pescoço.*

9. Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával.

10. Como são deliciosas as tuas carícias, minha irmã, minha noiva! Mais deliciosos que o vinho são teus amores, e o odor dos teus perfumes excede o de todos os aromas!

10. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot!

11. Teus lábios, ó noiva, destilam o mel; há mel e leite sob a tua língua. O perfume de tuas vestes é como o perfume do Líbano.

11. Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata.

12. És um jardim fechado, minha irmã, minha noiva, uma nascente fechada, uma fonte selada.

12. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.

13. Teus rebentos são como um bosque de romãs com frutos deliciosos; com ligústica e nardo,

13. Hajtásaid gránátalmát termõ kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:

14. nardo e açafrão, canela e cinamomo, com todas as árvores de incenso, mirra e aloés, com os bálsamos mais preciosos.

14. nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermõ fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal.

15. És a fonte do meu jardim, uma fonte de água viva, um riacho que corre do Líbano.

15. A kertnek forrása élõ víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.

16. – Levanta-te, vento do norte, vem tu, vento do sul. Sopra no meu jardim para que se espalhem os meus perfumes. Entre meu amado no seu jardim, prove-lhe os frutos deliciosos.*

16. Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!