1 Az elsõ hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.
2 A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverõdtek Mózes és Áron ellen.
3 Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe elõtt!
4 Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt?
5 Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyû vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szõlõ, se gránátalma, még ivóvíz sem?"
6 Mózes és Áron azonban eltûntek a közösség szeme elõl, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsõsége,
7 s az Úr így szólt Mózeshez:
8 "Fogd a botot, gyûjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben."
9 Mózes elvette a botot az Úr színe elõl, ahogy parancsolta neki.
10 Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: "Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebbõl a sziklából?"
11 Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bõséges víz fakadt belõle, s ivott a közösség jószágával együtt.
12 Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsõítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik."
13 Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, õ pedig kinyilvánította szentségét.
14 Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért.
15 Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal.
16 Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel.
17 Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szõlõkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden."
18 Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened."
19 Izrael fiai újra üzentek: "Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedbõl, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek."
20 Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene.
21 Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetõvé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.
22 Izrael fiai - az egész közösség - Kádesbõl elindulva elérkezett Hór hegyéhez.
23 Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
24 "Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak.
25 Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére.
26 Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal."
27 Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére.
28 Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyrõl,
29 s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
Versículos relacionados com Számok könyve, 20:
A 20. szám Miriam, Mózes nővére halálát és az Izrael közösségének vízhiányát mondja el, aki konfliktusok sorozatát generálja. Mózes és Aaron a sátorba mennek, hogy Isten útmutatásait keressék, és utasítja Mózeset, hogy beszéljen a sziklával, hogy az emberek vizet adjanak. Mózes azonban, aki bosszantja az emberek panaszait, végül fáj a sziklával, amely az Istent elégedetlen. Az alábbiakban öt vers található a 20. számban szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 106:32-33: "A viták vízével mérgessé tették őket, és rosszul sikerült Mózesnek. Ez a zsoltár a 20. számban elbeszélő epizódra utal, amelyben Izrael népe panaszkodik a vízhiány miatt, és Mózes végül impulzív módon hat, és botjukkal bántja a sziklát.
Ézsaiás 48:21: "Nem volt szomjas, amikor a sivatagokon keresztül vitte őket; víz áramlik a szikláról; a sziklára ütközik, és a víz megrázkódott." Ez a vers arra az időre utal, amikor az izraeliták a sivatagon és Istenen keresztül átmentek, Mózesen keresztül vizet hoztak a sziklából, hogy kielégítsék az emberek szomjúságát.
János 4:13-14: "Jézus azt válaszolta:" Azok, akik isznak ebből a vízből, ismét szomjas lesz, de bárki is iszik a vízből, soha nem lesz szomjas. Éppen ellenkezőleg, a víz, hogy a vízforrássá váljak. az örök életért "". Ez a vers az élő vízre utal, amelyet Jézus kínál, amely az örök életet és a szellemi igények teljes elégedettségét szimbolizálja.
1 Korinthusok 10:4: "És mindenki ugyanabból a spirituális italból ivott, mert ivtak az őket kísért spirituális sziklából, és ez a szikla Krisztus volt." Ez a vers a Mózes megsebesült sziklára utal, hogy a víz szikrázjon és kielégítse az Izrael népének szomjúságát a sivatagban. Pál, a korinthusiaknak írásban, kapcsolatba lép a szikla között, amely kielégítette a sivatagban élő emberek és Krisztus fizikai szomjúságát, aki elárasztja mindazok szellemi szomjúságát, akik hisznek benne.
Jelenések 21:6: "És azt mondta nekem:" Megtörtént. Én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vége. Kinek szomjazom, ingyenes ivást fogok adni az élet vízének forrásától. " Ez a vers az új jeruzsálemre, a mennyei városra utal, amelyet Isten az idő végén teremt. Ebben a városban mindazok, akik szomjasok, képesek lesznek ingyen inni az életvíz forrásától, ami az örök életet szimbolizálja.
Chapitres: