Jeremiás könyve, 37

Katolikus Biblia

1 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává.

2 De sem õ, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik.

3 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maazeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: "Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!"

4 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.

5 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól.

6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához:

7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba.

8 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják.

9 Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el.

10 Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belõle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.

11 Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát,

12 Jeremiás elindult Jeruzsálembõl, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között.

13 Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuõr: Jirija, Selamja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. "Te a káldeusokhoz akarsz szökni!" - kiáltott rá.

14 "Nem igaz - válaszolta Jeremiás -, nem szököm a káldeusokhoz." De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a fõemberek elé vitte.

15 Ezek a fõemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át.

16 Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig.

17 Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. "Van-e valami üzenete az Úrnak?" - kérdezte. "Van - felelte Jeremiás és hozzátette -, Babilon királyának kezére kerülsz."

18 Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: "Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél?

19 Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen?

20 Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!"

21 Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az õrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütõk utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az õrség udvarában.




Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 37:

Jeremiah 37 elmondja azt a történetet, hogy Zedekia király két embert küldött, hogy konzultáljon Jeremiah prófétával arról, hogy a nemzet szabadon engedje a babilóniai igát. Amikor azonban Jeremiah elmondta nekik az igazságot, hogy át kell adniuk a babiloni királynak, letartóztatták őket, és Jeremiát kútba dobták. Az alábbiakban öt vers található a Jeremiah 37 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban.

2 Királyok 25:4: "Aztán a várost betolakodtak, és a háborús emberek az ajtón keresztül menekültek a király kert közelében lévő két fal között, bár a babilóniaiak körülvették a várost. Az arab felé mentek." Ez a vers Jeruzsálem bukását a babilóniak kezében ábrázolja, és azt, hogy az emberek megpróbálták elmenekülni a városból. Ez a Jeremiah 37 -re vonatkozik, mivel a nép és a Júda királya a felszabadulásra várt, de végül a várost a babilóniaiak meghódították.

Zsoltár 146:3-4: "Ne bízzon a hercegekben, pusztán halandókban, nem képes megmenteni. Amikor szellemük távozik, visszatérnek a porba; ugyanazon a napon a tervek véget értek." Ez a zsoltár hangsúlyozza, hogy nem szabad bíznunk az emberi vezetőkben, mert nem képesek megmenteni minket. Ez a Jeremiah 37 -re vonatkozik, mivel Zedekia király emberi megoldást keresett a nemzet szabadon bocsátására, de Jeremiah azt mondta neki, hogy át kell adnia Babilon királyának.

Ézsaiás 55:8-9: "Mert a gondolataim nem a gondolataid, sem az én útjaid"-mondja az Úr. "Csakúgy, mint az ég magasabb, mint a föld, az én útjaim is magasabbak, mint az útjuk, és gondolataim magasabbak, mint a gondolatuk." Ez a vers hangsúlyozza, hogy Istennek vannak olyan tervei és gondolatai, amelyek különböznek a miénktől, és hogy ezek a tervek nagyobbak és jobbak, mint a miénk. Ez a Jeremiah 37 -re vonatkozik, mivel a nép és a Júda királya a saját bölcsességükben és erejükben bíztak abban, hogy megszabaduljanak a babilóniai igától, nem pedig Bíztak Istenben, és Jeremiás irányítását követik.

Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs észlelés, nincs olyan terv, amely ellenzi az Urat." Ez a vers hangsúlyozza, hogy semmi sem ellenzi Istent, és hogy minden dolgot irányít. Ez a Jeremiás 37 -re vonatkozik, mivel a nép és a Júda királya harcoltak a babiloni uralommal, de Isten engedetlensége miatt megengedte, hogy ítéletként megtörténjen.

2 Krónikák 36:15-16: "Az Úr, az ősei istene, többször beszélt velük a hírvivőkön keresztül, mert együttérzése volt az emberei és lakása iránt. De ők kigúnyolták Isten hírnökeit, megvetették a saját szavaikat és gúnyolódtak a prófétáikból, amíg az Úr haragja fel nem emelkedett népe ellen, és nem volt több orvoslás. " Ez a vers hangsúlyozza Isten hangjának meghallgatásának fontosságát és a hírnökeinek való engedelmeskedést, hogy megakadályozzák az isteni haragot. Ez a Jeremiah 37 -re vonatkozik, mivel a nép és a Júda királya nem hallgatták Jeremiás szavait, aki akkoriban Isten hírnöke volt, és ennek eredményeként és Jeruzsálem bukása volt.


Chapitres: