1 (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
2 Példabeszédre nyitom meg ajkam, õsidõk titkait hirdetem nektek,
3 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit õseink beszéltek el nekünk.
4 Nem titkoljuk el fiaink elõl, hanem hirdetjük a jövõ nemzedéknek. Az Úr dicsõ tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket mûvelt.
5 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
6 hadd ismerjék meg a jövõ nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán õk kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
7 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
8 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütõ nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hûséges Istenéhez.
9 Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
10 Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
11 Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
12 Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
13 Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
14 Nappal a felhõben vezette õket, éjjel pedig a tûznek fényénél.
15 Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bõven adott inni.
16 Patakokat csalt elõ a sziklából, és vizüket bõven árasztotta.
17 S mégsem szûntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
18 Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
19 Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: "Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?"
20 S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, elõtört a forrás. "De tud-e népének kenyeret adni, és húsételrõl gondoskodni?"
21 Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tûz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
22 Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
23 De ott fenn parancsot adott a felhõknek, s megnyitotta az egek kapuit.
24 Mannát hullatott az égbõl eledelül, égi kenyeret adott nekik.
25 Az erõsek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bõségesen.
26 Keleti szelet támasztott az égbõl, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
27 Húst hullatott rájuk homokesõ módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
28 Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
29 Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
30 De még éhségük meg se szûnt, az étel még szájukban volt,
31 Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
32 De õk azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
33 Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
34 Ha megverte õket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
35 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
36 Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
37 Szívük nem volt egyenes elõtte, szövetségét nem tartották hûségesen.
38 Bûneiket mégis elengedte, nem pusztította el õket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
39 Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
40 Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
41 Kísértették Istent újra meg újra, keserûséget okoztak Izrael Szentjének.
42 Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából õket.
43 Amikor jeleket mûvelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
44 amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
45 Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
46 A rovaroknak bõ aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
47 Szõlõjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesõvel.
48 Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
49 Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
50 Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte õket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
51 Lesújtott minden elsõszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsõszülötteire, mindnyájukra.
52 Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette õket a pusztán, mint a nyájat.
53 Biztosan vezette õket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
54 Elvezette õket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
55 Szemük láttára elûzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
56 Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
57 Mint az atyák, a hûséget megszegve, õk is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
58 Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
59 Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
60 Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
61 Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsõségét ellenség kezére adta.
62 Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
63 Fiaikat tûz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
64 papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
65 De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellõl.
66 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
67 József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
68 Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
69 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
71 Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az õ örökségét.
72 Õ szívének egyszerûségében legeltette, s hozzáértõ kézzel vezette.
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 78:
A 78. zsoltár egy vers, amely a jövő generációk tanításának fontosságáról beszél Isten csodáiról és parancsolatairól. A Zsoltár szerzője Izrael történetét használja, hogy megmutassa, hogy Isten hű volt az évek során, de népe gyakran elfelejti áldásait és lázadását ellene. Aztán öt kiválasztott vers létezik a fejezet témáinak közelségéhez, de kizárva a 78. zsoltár verseit:
Mózes 6:6-7: "És ezeknek a szavaknak, amelyeket ma parancsolok neked, a szívedben lesznek; és megidézi a gyermekeidet, és a házadban fogsz beszélni, és az út mentén sétálsz, és feküdj le És felemelve. " Ez a vers hangsúlyozza az Isten Igéjének a jövő generációinak való tanításának fontosságát, nemcsak a szóbeli oktatás, hanem a példák alapján is.
Bírák 2:10: "Miután ezt a generációt a szüleihez gyűjtötték, egy másik generációt neveltek fel, amely nem ismerte az Urat, sem az Izraelért végzett munkákat." Ez a vers azt mutatja, hogy Izrael népének elmulasztotta átadni Isten hitét és tudását a következő generációknak, ami lázadását eredményezte.
2 Krónikák 34:31: "Aztán a király a helyén állt, és a szövetséget az Úr elõtt, az Úr után sétáljon, és megőrizze parancsolatait, valamint a tanúvallomásait, valamint az ő alapszabályát, teljes szívedre, És minden lelked, teljesítve a szövetség szavait, amelyeket a könyvben írtak. " Ez a vers kiemeli az engedelmesség fontosságát Isten parancsolataiban, amelyeket szívünkbe kell írni, és őszinteséggel kell követni.
Példabeszédek 22:6: "Utasítja a fiút az útban, amellyel járni kellene, és még akkor is, ha öregszik, nem tér el tőle." Ez a vers megmutatja annak fontosságát, hogy a gyermekek korai tanítsák Isten szavát, hogy tudásban és hitben növekedjenek.
2 Timóteus 2:2: "És mi van nekem, sok tanú között, hallották, bíznak benne a hűséges férfiaknál, akik másoknak is alkalmasak." Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy Isten Igéjét más embereknek tanítsák, nemcsak a tudás továbbításában, hanem az Istennel való hitben és kapcsolatban való növekedésben is.
Luvut: