1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
5 Ideje a kõ eldobálásának, és ideje a kõ összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstõl való tartózkodásnak.
6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megõrzésnek, és ideje az eldobásnak.
7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyûlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?
10 Elnéztem a veszõdséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele.
11 Mindent õ tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idõ egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétõl végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.
12 Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.
13 Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.
14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden idõre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belõle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tõle.
15 Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.
16 Láttam továbbá a földön az ítélet helyét - itt bûn volt; és az igazságosság helyét - itt gonoszság.
17 Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy.
18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok.
19 Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltetõ lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettõ hiábavalóság!
20 Mindkettõ ugyanarra a helyre jut. Mindkettõ porból lett és minden visszatér a porba.
21 És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltetõ lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltetõ lehelete lefelé, a földbe száll-e?
22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
Versículos relacionados com Prédikátor könyve, 3:
Az Ecclesiastes 3 egy olyan fejezet, amely az élet és az idő kettősségével foglalkozik, megmutatva, hogy a mennyország alatt mindennek megfelelő idő van, mint például született, haldoklás, ültetés, szeretés, gyűlölet, sírás, nevetés. A tárgyalt témák némelyike az élet átmenete, a halál elkerülhetetlensége és a minden pillanat kihasználásának fontossága.
Zsoltár 90:12: "Tanítsuk meg nekünk, hogy mondja el napjainknak, hogy szívünk eléri a bölcsességet." A zsoltáros arra kéri Istent, hogy tanítsa meg neki, hogyan kell elmondani a napjait, hogy bölcs és tudatosan élhessen, felismerve az élet rövidségét.
James 4:14: "Nem is tudod, mi fog történni holnap! Mi az életed? Te olyan vagy, mint a köd, amely egy kis ideig megjelenik, majd eloszlik." James apostol kiemeli az élet rövidségét és bizonytalanságát is, emlékezve arra, hogy az emberi élet olyan, mint egy köd, amely gyorsan eltűnik.
Zsidók 9:27: "És amint a férfiakat egyszer elrendelik, hogy egyszer meghaljanak, azután ítéletet." A Zsidók szerzője hangsúlyozza, hogy a halál elkerülhetetlen, és hogy mindenkinek el kell számolnia Istent az utolsó ítéletben.
Zsoltár 39:4: "Tegye tudd meg, Uram, a végem, és mi a napjaim mérése, hogy tudom, mennyire törékeny vagyok." A zsoltáros azt sír Istennek, hogy megmutassa neki az élet rövidségét és törékenységét, felismerve, hogy létezése véges, és minden pillanatot élveznie kell.
Máté 6:34: "Ezért ne aggódj a holnap miatt, mert a holnap a saját aggodalmait fogja hozni. A saját gonoszod minden nap elég." Jézus azt tanítja, hogy egyszerre egy napon kell élnünk, anélkül, hogy a jövő miatt túlzottan aggódnánk, de a jelen előnyeit kihasználnánk.
Luvut: