1 Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá.
2 A hûségesek eltûnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tõrbe csalják testvéreiket.
3 Kezük ügyes tenni a rosszat, a fõember követelõzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezetõ kénye-kedve szerint beszél.
4 ... köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük.
5 Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az elõtt sem, aki a kebleden pihen!
6 Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe.
7 De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.
8 Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom.
9 Az Úr haragját el kell viselnem - hisz vétkeztem ellene - mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.
10 Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: "Ugyan hol az Úr, a te Istened?" Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.
11 Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat,
12 a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertõl a másikig, egyik hegytõl a másikig.
13 A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.
14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdõben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában!
15 Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket!
16 Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül.
17 Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükrõl remegve jönnek elõ, félnek és rettegnek színed elõtt.
18 Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?
19 Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bûnünket!
20 Tanúsíts hûséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak õsidõktõl fogva.
Versículos relacionados com Mikeás könyve, 7:
A Micah 7. fejezete az Izrael népének korrupciójával és a megváltás reményével foglalkozik Isten kegyelmével. Micah az igazságosságra szólít fel, rámutatva a hatalmi pozíciók képmutatására és becstelenségére. Ezután Istenhez fordul, bízva jóságában, valamint a megbocsátás és a helyreállítás ígéretében. Az alábbiakban öt vers található a fejezet témáival kapcsolatban:
Ézsaiás 1:18: "Gyere, és mondjuk, mondjuk az Úrnak:" Még ha a bűneid is olyanok, mint a skarlát, akkor fehérek lesznek, mint a hó; még ha vörös, mint Carmesim, akkor olyan lesznek, mint a fehér gyapjú. " Ez a vers a megbocsátás és a tisztaság ígéretéről szól, amelyet Isten kínál népének, még akkor is, ha bűneinek komoly.
Zsoltár 103:8-10: "Az Úr irgalmas és együttérző, türelmes és tele van szeretettel. Nem vádol vagy bosszút áll örökre; nem bánik velünk bűneinként, és nem térünk vissza a mi bűncselekményeinkhez." Ez a zsoltár leírja Isten jóságát és irgalmát, amely nem bánik velünk, ahogy megérdemlik, hanem megbocsátást és szeretetet kínál.
Példabeszédek 28:13: "Ami a bűncselekményeket lefedi, soha nem fog virágzni, de mi bevallja őket, és meg fogja érni az irgalmat." Ez a vers arról szól, hogy fontos a bűneink bevallása és a megbocsátás keresése, ahelyett, hogy megpróbálnánk elrejteni vagy igazolni őket.
Jeremiás 31:34: "Senki más nem fogja megtanítani a szomszédját, sem a testvérét, mondván:" Ismerje meg az Urat ", mert mindannyian megismernek engem a legkisebbtől a legnagyobbig" - mondja az Úr. Mert megbocsátom a gonoszságukat, és már nem emlékszem a bűneikre. "Ez a vers Isten ígéretéről szól, hogy megbocsát és elfelejtünk bűneinket, és valóban az emberünket teszik.
Efézus 2:8-9: "Mert kegyelemmel megmentik, hit útján; és ez nem tőled származik, ez Isten ajándéka. Nem a művekből származik, így senki sem tud dicsőséges." Ez a vers Isten kegyelme általi üdvösségről szól, nem pedig a saját munkáink vagy érdemeink miatt. Ez emlékeztet bennünket, hogy a megváltás és a megbocsátás Istennek az ő népének ajándéka, nem pedig valami olyasmi, amit megszerezhetünk vagy megérdemelhetünk.
Luvut: