1 Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
2 "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának.
3 Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre! Azok nem akartak jönni.
4 Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát elõkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzõre!
5 Azok nem törõdtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
6 A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sõt meg is ölték õket.
7 A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
8 Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 Menjetek ezért ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzõre!
10 A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzõs terem megtelt vendégekkel.
11 Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzõre öltözve.
12 Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzõre öltözve? Az elnémult,
13 a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
14 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
15 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.
16 Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.
17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?"
18 Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: "Mit kísértetek, képmutatók?
19 Mutassátok az adópénzt!" Odanyújtottak neki egy dénárt.
20 Ekkor megkérdezte tõlük: "Kinek a képe és a felirata ez?" "A császáré" - felelték.
21 Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"
22 Ezt hallva annyira meglepõdtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.
23 Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést
24 intéztek hozzá: "Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
25 Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.
26 Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
27 Végül meghalt az asszony is.
28 A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt."
29 Jézus így válaszolt: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30 A feltámadás után nem nõsülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élõké."
33 Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
34 Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyûltek.
35 Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:
36 "Mester, melyik a fõparancs a törvényben?"
37 Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
38 Ez a legnagyobb, az elsõ parancs.
39 A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
40 Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."
41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus
42 föltette nekik a kérdést: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték.
43 Õ tovább kérdezte õket: "Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:
44 Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
45 Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?"
46 Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.
Versículos relacionados com Máté evangéliuma, 22:
A Szent Máté 22 -ben Jézus továbbra is példázatokkal tanítja a sokaságokat, és megválaszolja a farizeusok és a szadduceusok különféle kérdéseit, ideértve azt a kérdést is, hogy mi a törvény legnagyobb parancsolata. Jézus hangsúlyozza az Isten és a szomszéd iránti szeretet fontosságát, és figyelmezteti a vallási képmutatást. Íme öt vers az ebben a fejezetben tárgyalt témákhoz:
Leviticus 19:18: "Nem vonzzák őket, és nem haragudnak valakivel szemben, hanem szeretik mindegyiket, mint a saját magukat. Én vagyok az Úr." Jézus idézi ezt a parancsolatot, amikor megkérdezik, mi a törvény legnagyobb parancsolata, hangsúlyozva a szomszéd szeretetének fontosságát.
Zsoltárok 118:22-23: "A kő, amelyet az építők elutasítottak, a sarokkövévé vált. Ez az Úrból származik, és valami csodálatos a szemünkben." Jézus ezt a részét arra használja, hogy a vallási vezetők által elutasított sarokkövként utaljon, de Isten választotta.
Ézsaiás 45:22-23: "Menj vissza hozzám és ments meg, mindannyian, a föld vége; mert én vagyok Isten, és nincs más A nyelv bevallja, hogy én vagyok Isten. " Jézus ezt a verset használja az isteniségének megerősítésére, és annak szükségességét, hogy az üdvösséghez forduljon.
Példabeszédek 22:16: "Aki elnyomja a szegényeket, hogy növelje gazdagságát, és ajándékokat ad a gazdag embernek, biztosan a szegénységnek végződik." Jézus elítéli a farizeusok vallási képmutatását, aki a kegyelem megjelenésével büszkélkedhet, amikor kizsákmányolják a szegényeket és igazolják viselkedésüket.
Ézsaiás 64:6: "Mindannyian tisztátalan lényré válunk, és minden jó munkánk olyan, mint a mocskos rongyok; mindannyian levelekként mennek el, és amint a szélünk elvezet minket." Jézus figyelmeztet az önmaga és a saját jó munkáinkba vetett bizalom ellen, hangsúlyozva Isten kegyelmének és a megváltás iránti irgalomnak a szükségességét.
Luvut: