1 Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
2 Az Úr az erõsségem és menedékem, õ lett a szabadítóm. Õ az én Istenem, õt dicsõítem. Õ az atyáim Istene, õt magasztalom.
3 Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.
4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.
5 A hullámok elborították õket, úgy merültek a mélybe, mint a kõ.
6 Uram, a jobbod kitûnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.
7 Dicsõséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette õket, mint a pelyvát.
8 Orrod leheletétõl a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek.
9 Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket.
10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban.
11 Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat mûvelsz.
12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte õket.
13 A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.
14 A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.
15 Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetõit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett.
16 Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál.
17 Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.
18 Az Úr uralkodik örökkön örökké.
19 Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,
20 akkor Mirjam prófétanõ, Áron nõvére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.
21 Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette."
22 Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertõl, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.
23 Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserû volt. Ezért hívják a helyet Marának.
24 A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?"
25 Õ az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tõle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé.
26 Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az õ szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod."
27 Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.
Versículos relacionados com Kivonulás könyve, 15:
Az Exodus 15 elmondja Mózes és Izrael népének dalát, miután átlépte a Vörös -tengert, és tanúja volt az egyiptomiak vereségének. A fejezet ünnepli Isten győzelmét és hatalmát, valamint hűségét, hogy teljesítse ígéretét Izrael népének. Íme öt vers az Exodus 15 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Mózes 31:6: "Legyen erős és bátor. Ne félj vagy rettegj előttük, az Úr, az Istened, menj veled; soha nem hagyja el őket, soha nem hagyja el őket." Ez a vers Isten hűségéről szól, hogy mindig jelen legyen az embereivel, és arra ösztönzi a hívõket, hogy ne féljenek a kihívásoktól.
Zsoltárok 118:14: "Az Úr az én erőm és a dalom; ő az én üdvösségem." Ez a vers visszatükrözi a Mózes dalának üzenetét az Exodus 15 -ben, dicsérve Istent, mint népének megmentőjét és védelmezőjét.
Ézsaiás 12:2: "Isten az én üdvösségem; bízni fogok benne, és nem fogok félni. Az Úr, igen, az Úr az én erőm és a dalom; ő volt az én üdvösségem." Ez a vers hangsúlyozza az Istenbe vetett bizalom fontosságát, és dicséri annak hűségét, hogy megmentse népét.
János 16:33: "Elmondtam neked ezeket a dolgokat, amelyekben béke van bennem. Ebben a világban szenvedéseid lesznek; azonban a hangulatom van! Megnyertem a világot." Jézus ez a vers arra ösztönzi a hívõket, hogy hisznek a gyötrelmek közepette, emlékeztetve őket, hogy már legyőzte a világot.
Jelenések 15:3: "Nagyszerű és csodálatos a munkád, a Mindenható Úr. Igazság. Igaz és igaz az Ön útja, ó Nemzetek királya." Ez a vers egy dicséretes dal Istennek nagy cselekedeteiért és hűségéért, hogy teljesítse ígéreteit.
Luvut: