1 Így szólt hozzám az Úr:
2 Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hûségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
3 Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az õ aratásának elsõ termése. Azok, akik enni próbáltak belõle, mind megbûnhõdtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.
4 Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
5 Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem? Üres semmiségnek szegõdtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjérõl; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?
7 Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bõséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertõztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.
8 A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegõdtek, amik tehetetlenek.
9 Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is.
10 Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?
11 Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsõségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
12 Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr.
13 Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élõ vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
14 Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?
15 Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.
16 Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.
17 Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?
18 Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?
19 A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hûtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tõlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.
20 Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: "Nem szolgállak tovább!" Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nõ.
21 Mint nemes szõlõvesszõt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belõled vadszõlõ, vadszõlõnek fattyú hajtása?
22 Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem elõtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene.
23 Hogy is mondhatnád: "Nem vagyok tisztátalan, nem szegõdtem a Baalok nyomába"? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,
24 majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegõ után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.
25 Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: "Mit törõdöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegõdöm."
26 Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Õk maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
27 mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kõhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!"
28 Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
29 Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hûtlenül elhagytatok? - mondja az Úr.
30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
31 Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: "A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza".
32 Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszerérõl, és övérõl a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.
33 Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sõt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!
34 Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta õket. Igen, még felelni fogsz mindezért!
35 Azt mondod ugyanis: "Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült". Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: "Nem vétkeztem".
36 Mekkora könnyelmûséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.
37 Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 2:
Jeremiah 2 azzal kezdődik, hogy a próféta megrázza Izrael népét, hogy elhagyja Istent és kövesse más istenek után. Analógiát készít Izrael más istenek iránti szeretet és a prostitúció között, leírva, hogy Izrael miként hagyta el az Isten iránti hűségét, és prostituált fából és kő bálványaival. Az alábbiakban öt vers található a Jeremiah 2 -ben szereplő témákkal kapcsolatban:
Deuteronomy 32:15: "De Jesurum megszerezte és adta nekem (zsíros, megvastagodott, és zsírral borította téged); és elhagyta Istent, aki megtette és megvetette üdvösségének szikláját." Izrael népe önelégült és elégedett az anyagi jólétükkel, elfelejtette Istent és megvetve üdvösségét.
Zsoltár 106:19-21: "Horebben borjúkat készítettek, és imádták az öntött képet. Így cserélték dicsőségüket egy olyan ökör alakjából, amely gyógynövényt eszik. "" Ez a vers leírja Izrael Lázadását Isten ellen egy bálvány imádásakor, elfelejtve az általa elvégzett nagy csodákat, hogy megszabadítsák őket egyiptomi rabszolgaságtól.
Ezékiel 23:30: "Ezek a dolgok veled fognak csinálni, mert a nemzetekkel prostitúszolsz téged, és bálványaival szennyezik." Ez a vers Izrael bálványimádásának és hűtlenségének következményeiről szól, büntetéseket és ítéleteket eredményezve.
Exodus 20:3: "Nem lesz más istened előttem." Ez az első parancsolat, amelyet Isten Mózesnek adott, amely hangsúlyozza a szeretés és az imádat csak Isten számára való fontosságát, nem pedig más istenek vagy bálványok számára.
Hosea 2:13: "Nem tudta, hogy én adtam neki a búzát, az új bort és az olajat, és megsokszorozom az ezüstöt és az aranyat, amelyet Baalhoz használtak." Ez a vers azt írja le, hogy Izrael elfelejtette, hogy Isten minden anyagi áldásának forrása volt, és jólétét Baalnak, egy hamis istennek adta.
Luvut: